Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)
1967 / 3. szám - SZEMLE
kiadásokat különös becsben tartó érdeklődőket. A kötetnek nemcsak azért örülünk, mert eddigi kiadványaink legnívósabb darabjának tartjuk, hanem azért is, mert egy tervezett bibliofilsorozat első darabja. A fáradhatatlan agilitással tevékenykedő dr. Papp János szerkesztő-tanár helyesen ismerte fel, hogy a sorozat alkalmat adhai megyei vonatkozású irodalmi-történelmi hagyományápolásra. Ez évben az első lehetőséget Gyula vára elestének négyszáz éves évfordulója szolgáltatta, s az iskola a Gyulai Városi Tanácsban jó mecénást talált. A számozott 500 példányban megjelent könyv egy XVI. századi, ismeretlen szerzőtől származó históriás énekből (Cantio de militibus pulchra), Istvánffy Miklós történelmi művének a gvulai vár ostromára vonatkozó részéből közöl részleteket, valamint Vörös Mihály: A bajnokok Vég-Gyula várában című, a XIX. század elején keletkezett, kevésbé ismert népi hőskölteményét közli. Bibiliofil kiadásról lévén szó, külön kell szólnunk a kötet formai megoldásairól. Csak a legnagyobb elismerés hangján vélekedhetünk a tipográfiát és kötéstervet készítő Petőcz Károly tevékenységéről. A szakközépiskolát patronáló bázisüzem, a Kner Nyomda kiemelten ízléses kurzív betűi, a finoman bordázott papír, és az egyszerűségében elegáns ingres kötés rendkívül széppé teszik ezt a könyvet, az olvasót a szép könyv megbecsülésére, a jövő nyomdaipari szakmunkásait pedig magasfokú szakmai igényességre nevelik. A diákoknak, szerkesztőnek, bázisüzemnek gratulálva, érdeklődéssel várjuk a Bibliotheca Bekesiensis következő köteteit. TAKÁCS LASZLÖ A MAGYARORSZÁGI ÓVÓNŐKÉPZŐ INTÉZETEK TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEI, 1966. 1966-ban új tanulmánykötettel gazdagodott a pedagógiai irodalom. Tóth Lajos szerkesztésében IV. évfolyamként megjelent a magyarországi óvónőképző intézetek új évkönyve. A 19 tanulmány 5 problémakörbe csoportosul. Az első rész az óvónőképzéssel kapcsolatos, a második az óvodai nevelés elméletét és gyakorlatát vizsgálja, a harmadik csoportban pedig lélektani tanulmányok vannak. Külön egységet alkotnak a neveléstörténeti munkák, és a sort a külföldön alkalmazott óvodai neveléssel kapcsolatos dolgozatok zárják be. Mind a 19 tanulmány ismertetése meghaladja e cikk terjedelmét, így csak a szarvasi szerzők munkáiról szólhatunk. Fontos, hogy azt a nagy folyamatot, amelyet a gyermeknek a premorális kortól meg kell tennie — az iskoláskort jelző — erkölcsi belátás fokáig, hozzáértő pedagógusok kísérjék végig. A pályaalkalmassági vizsgálat ezért illeszkedik, és kell, hogy szervesen beilleszkedjék a felvételi vizsgák közé. A dolgozat hibájának róhatjuk fel, hogy kb. a felét nehezen áttekinthető táblázatok, százalékos összehasonlítások alkotják, amelyek nemcsak az olvasmányosságot szállítják le a minimumra, de a mondanivaló követését is megnehezítik. (Dudásné—Horváth Béla: Kísérlet az óvónői pályára való alkalmasság megállapítására.) Az első fejezet munkái közül Szűcs Gyula tanulmánya (Űj módszerek az óvónőképző intézetek orosz nyelvtanulásában) már témaválasztásánál fogva is figyelmet érdemel. A modern oktatási elvek alkalmazása nagyban elősegíti, hogy a hallgatók — legalább a fordítás fokán — egy világnyelv birtokosai legyenek. Óvodákról lévén szó, ennek a nevelőoktató formának lényeges, mondhatni fő eleme a játék. Megyeri György: Az élmények játékcselekvésre késztető hatásának kérdéséhez c. cikke azt vizsgálja, hogyan reprodukálják a gyermekek az élet mindennapos eseményeit játékukkal. A. munka gondos adatgyűjtésen, pontos felméréseken alapul. A játékosságot, mint alapvető módszert hangsúlyozza Kunos Andrásné tanulmánya is, melyben a probléma felvetését kissé mesterkéltnek, a téma szempontjából pedig elnyújtottnak érezzük. A szerző ezt a problémát az óvodai munka egésze mellett egy konkrét területen, a testnevelési foglalkozásokkal kaocsolatban vizsgálja. Bagi Rózsa dolgozata (Az óvodai foglalkozási terv) az óvodai tanterv megva110