Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)
1967 / 3. szám - SZEMLE
SZEM JENEI KÁROLY, RÁCZ BÉLA, STR ASSENREITER ERZSÉBET: AZ ÜZEMI BIZOTTSÁGOK A MUNKÁSHATALOMÉRT (1944—1948.) A kötet 54 ívnyi terjedelméből közel 10 ív a bevezetés. A dokumentumok ívterjedelme meghaladja a 42-t. Apró Antal rövid előszava után a szerzők az üzemi bizottságok alakulásától, tehát lényegében a felszabadulástól a vállatok államosításáig írták meg az üzemi bizottságok történetét. A mű a tanulmánynyal és a dokumentumokkal együtt újabb történetírásunk nagy eredményei közé tartozik. A szerzők sokoldalúan mutatják be a felszabadulás nyomán bekövetkezett forradalomnak az üzemi bizottságok megalakításában és működésében mutatkozott hatását. A bizottságok tevékenységének mérlegét levonva, megállapítják a szerzők: „Az üzemi bizottságok részét képezték a szakszervezeti mozgalomnak, de nem töltötték be a szakszervezeti alapszervek funkcióit, bár sok esetben munkájuk területei nem határolódtak el élesen egymástól." A rendelkezésünkre álló helyszűke miatt a kötetnek csak a megyénket illető részével foglalkozhatunk bővebben. Ezt azzal az elismeréssel tesszük, hogy a kötet szerzői szinte az egész ország vonatkozó levéltári anyagát (s a sajtót is) átvizsgálták és a helyi vonatkozású dokumentumok közül a legfontosabbakat tették közzé, amelyet megbízható jegyzetekkel és a dokumentumokban szereplő személyek adataival egészítettek ki. A tematikai gazdagságot és az ország egész területét illető áttekintésüket bizonyítja, hogy az olyan kevésbé iparosodott mepyére, mint amilyen Békés is, gondosan kiterjesztették a kutatást. Bizonyos, hogy Békés megyében az elrők között az Orosházi Hengerműmalomban (volt Pipis-testvérek malma) alakult üzemi bizottság. Orosháza október 6-án szabadult fel. Kiss Ferencnek, az orosházi Kommunista Párt megbízottjának elnökletével a malom műszaki, malommunkás és irodai dolgozói 1944. november 12-én jöttek össze először, tizenkilencen. Addig sem töltötték munkátlanul az időt. Már a felszabadulás után, amint Kiss Ferenc elmondja az első ülésen, nyomban jelentkezett a községházán, ahol Keresztes Mihály h. főjegyzőtől, a kommunista párt titkárától utasítást kapott az üzembe helyezésre. A munkások és a gépészek nyomban hozzáláttak a takarításhoz, a párt közbenjárásával pedig az elrabolt szíjak pótlására a cséplőgéptulajdonosoktól kaptak kölcsönképp hajtószíjakat. A november 12-i alakuló ülésükön Ötott István főmolnárt választották meg az üzemi bizottság elnökévé. Megállapították a teendőket: az üzem megindítását. Kitűnik, hogy az „üzemi tisztikart" 1945. február 7-én üzemi tanács váltotta fel. Ez a változás már a koalíciós alapon álló Ideiglenes Nemzeti Kormány működésének következtében állott be (3. sz. dokumentum). Békéscsaba egyik legjelentősebb üzeme a Bohn M. és Társai Tetőcserép- és Téglagyár Rt. volt. November első napjaiban ötös munkabizottság alakult a szovjet hadsereg egyik politikai tisztjének kezdeményezésére. 1945. április 28án Vasvári Pált választották üzemvezetővé (63. sz. dokumentum). Erre az üzemre vonatkozóan közlik az 1948. március 23-án megtartott ünnepi munkásgyűlésről az államosítás alkalmával felvett jegyzőkönyvet (218. sz. dokumentum). A Sarkad! Cukorgyár üzemi bizottságának működéséről egy dokumentum tanúskodik, amely ugyancsak az államosítással kapcsolatos. Megtudjuk, hogy az államosítás nem okozott visszaesést. Az első munkásigazgató, Gáspár Árpád az 104