Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 1. szám - Dr. Fodor György-Dr. Soóky András: Az alkozolizmus az orvos és a jogász szemével

az alkoholizmus elleni harcot nagyobb eredménnyel vívjuk meg, mintj eddig. A fentiekből következik: azon személy bűncselekménye elbírálásánál, aki nem önhibájából került ittas állapotba — pl. leitatták — nem a Btk. 22. §-a, hanem 21. §-a kerül alkalmazásra. A segítségnyújtás elmúlasztása esetén is sokszor felmerült az a kérdés, hogy az önhibájából ittas állapotban levő személy elkövetheti-e ezt a bűntettet. A Btk. 259. §-a azt kívánja büntetni, aki nem nyújt tőle elvárható segítséget a sérültnek, vagy balesetet szenvedettnek. Tudatzavarban lévő elkövetőtől általában nem várható el a józan mérlegelés, amelynek eredménye a sérültön való segítés. Ezért a törvényi tényállás — tőle elvárható segítség — hiánya zárja ki ilyenkor az ittas személy büntetőjogi felelősségrevonását. A gyakorlatban problémaként merült fel, hogy az önhibájából ittas, tehát beszámíthatatlan állapotban elkövetett cselekményt szándékos vagy gondatlan cselekményként kell-e minősíteni. A megoldás könnyű azokban az esetekben, amikor egy bűntettet csak szándékosan, vagy csak gondatlanul lehet elkövetni, mert ilyenkor az ittas elkövető cselekménye is csak szándékos, vagy csak gondatlan minősítést nyerhet. Csak szándékosan követhető el mindaz a bűntett például, amelynél a törvényi tényállás azzal kezdődik, hogy: ,,aki abból a célból, hogy . . .", vagy ,,aki jogtalan haszonszerzés végett . . ." stb. Csak gondatlanul követhető el pl. a hanyag kezelés bűtette. Abban az esetben azonban, amikor valamely cselekménv szándékosan és gondatlanul is elkövethető, — élővé válik a feltett kérdés. Nyilvánvaló ugyanis, hogy akit önhibájából eredő ittas állapotban elkövetett bűncselekmény miatt vonnak büntetőjogi felelősségre, — annál a bűncselekményhez viszonyított szándékosság vagv gondatlanság vizsgálat tárgyát nem képezheti, mert a tudatzavar léte ezt kizárja. Ekként az ittas elkövető cselekményét szándékosnak vagy gondatlanul elkövetettnek minősíteni nem lehet, ha csak az alanyi oldalt vesszük vizsgálat alá. Ezért az önhibából eredő ittas állapotban elkövetett cselekményt annak tárgyi oldala beható vizsgálata alapján kell szándékosnak vagy gondatlannak minősíteni. Józan állapotban is előfordul, hogy valaki egy még égő cigarettavéget eldob pl. a váróteremben, és ezzel megvalósítja a közveszély-okozás bűntettének gondatlan alakzatát. Ha valaki ugyanezt a cselekményt ittas állapotban hajtja végre, — ugyancsak a gondatlanul elkövetett közveszély-okozás miatt vonható felelősségre. A Btk. előbb említett szabályai igyekeznek hathatós védelmet nyújtani a társadalomnak az ittas bűnözőkkel szemben. Világos, hogy abban a büntetőtörvénykönyvben, amelyben az alkoholnak a bűnözésre gvakorolt hatását olyan jelentékenynek ismerte fel, hogy az önhibából eredő ittasság esetében a beszámíthatatlanság megállapítását is kizárja, — intézkedést kell tartalmaznia az alkohol fogyasztásából származó veszéllyel szemben. Ez az intézkedés a kényszerelvonó-kezelés, amely tulajdonképpen nem más, mint „az alkoholizmus miatt alkalmazható kényszergyógykezelés." A kényszerelvonó-kezelés az alkoholizmusnak megfelelő és kikényszeríthető gyógyításában áll. Azzal szemben rendelhető el, aki a bűntettet mértéktelen alkoholfogyasztással összefüggően követi el. Az esetek túl37