Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 3. szám - Takács László: József Attila Mezőhegyesen

idényben; októberben 71, novemberben pedig 38, összesen tehát 109 baleset esett a mezőhegyesi gyárra, ami ezer munkásra vonatkoztatva 11%-os baleseti gyakoriságnak felelt meg. Csak utalni szeretnénk arra, hogy a Féja Géza által a „Viharsarok" című szociográfiában megrajzolt kép mindenben alátámasztja a vármegyei szociális tanácsadó jelentéseit. Féja is rámutat arra, hogy ez a „mintafalanszter": „Állatok és urak kacsalábon forgó vára, cselédek és summa sok siralomháza."

1

6 Mire következtethetünk az elmondottakból? Mindenekelőtt arra, hogy József Attila Mezőhegyesen olyan sajátos szegényparaszti rétegekkel (summások, szegődményesek, béresek, kommenciósok stb.) találkozhatott, akiknek életmódja rokon lehetett a gyermekkorban már belülről megismert proletárokéval. Másrészt pedig a fiatalos érdeklődéssel szemlélődő költő olyan élményeket szerezhetett, melyek a szegényparaszti problémák szintézisére vonatkozhattak. Nem fogadható tehát el, hogy élményanyagként sem ekkor, sem később nem jelentkezett ez az időszak József Attila költészetében. Az ezidőtájt írt versek közül elegendő talán kettőnek a megemlítése: A „Parasztanyóka" és „Éhség" című versekre gondolunk elsősorban, melyekben a kezdő költő már a realista paraszti zsánerkép új színfoltjával gazdagítja költészetünket. Különösen az Éhség alapkoncepciójának újszerű megfogalmazása kísérti az embert arra, hogy a fáradtan ebédelő mezőhegyesi cukorgyári munkások, s a költői megfogalmazás között analógiát tételezzen fel. A később írt versek közül pedig az Egeres, Holt vidék, Falu is sok, egykori mezőhegyesi alapélményt asszociálhatott. Bizonyításként elegendő talán a Holt vidék pár sorára utalni: „Uraságnak fagy a szőlő neki durrog az az erdő . . ." Köztudomású, hogy a mezőhegyesi erdőség az úri nimródok valóságos paradicsoma volt. Vagy a „tövit töröm — a gallya jut" motívum már szocialista tartalmú szimbolizmusához is alapélményeket kaphatott a költő többek között Mezőhegyesen is, ahol a részesmunkások valóban a szó eredeti értelmezésében végezték ezt a munkát. Kétségkívül tény, hogy a szegényparaszti problémáknak költészetében való jelentkezését helytelen lenne pusztán a gyermekkori mezőhegyesi élményekre korlátozni. Öcsödnek, Szabadszállásnak, s főként Kiszombornak fontosabb szerepük lehetett. Természetesen azért más a kisgyermekkor és a költői érlelődés korának szemüvege. Az Öcsödön még csak ösztönösen érzett problémák Mezőhegyesen kezdtek tudatosodni szemléletében, hogy azután a kiszombori csőszködés szegényparaszti „gyakorlata" végleg tapasztalttá tegye. De József Attila költői világképének későbbi rezdüléseiben is kár lenne azért a mezőhegyesi élményeket pusztán a vakációzás színvonalán vizsgálni. Nem tudjuk, hogy a „valódi világból" 16 éves, egészséges paraszttüdővel ekkor már nagyokat hörpintő költő vajon mezőhegyesi élményeit őrizgethette-e 1937-ig, amikor Hazám című szonettciklusában az ezernyi fajta népbetegségről, sza32