Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)
1967 / 3. szám - G. Vass István: A Nagy Októberi Szocialista forradalom hatása Békés megyében
pet játszott, 2 2 a szintén nemrég hazatért Bella Elekkel együtt. (S ez — minden bizonnyal — még nem a teljes névsor!) Mindezt összevetve azzal ,hogy az SZDP programjában megjelölt stratégia és taktika meghatározta több évtizedes beidegzettség következtében — néhány nagy mozgalmi hagyománnyal rendelkező helység (pl. Orosháza) kivételével — az 1918. október 31-én kitörő forradalom még a párt vezetőit is váratlanul érte (a júniusban Csabán és Gyulán lezajló sztrájkok még minden politikai követeléstől mentesek!); 1919 márciusában viszont megyénkben már egy határozott, tettre kész, igazi proletárpolitikát megvalósító vezetőgárdát találunk, amely lépést tud tartani az országos eseményekkel — talán sikerül érzékeltetni, hogy az októberi forradalomnak megyénkben is valóban jelentős hatása volt. De nemcsak a név szerint ismert vezetők szerepe volt fontos. A tömeg legforradalmibb elemei között mindig ott találjuk a hazatérteket. A. békési főszolgabírót még október előtt egy névtelen levélben 74 hazatérő hadifogoly fenyegette meg, hogy „vérét veszik" a rekvirálásokért. 23 Később Endrődön a hazatért hadifoglyok arról beszéltek a népnek, „hogy Lenin nagy forradalmi vezér, aki azt akarta, hogy a paraszté legyen a föld". 2' 1 A hazatérők voltak azok, akik az októberi forradalom után leginkább érezték, hogy „ez még nem az igazi", s akik, ha időlegesen úrrá is lett rajtuk a tanácstalanság vagy a kishitűség, mindig erőt meríthettek abból, hogy „másképpen csinálta ezt Oroszországban Lenin", s így biztosan lehetne itthon is másképpen csinálni. Ezt a vágyat és hitet a Tanácsköztársaság leverése sem tudta kiölni az emberekből. A román megszállás idejéből kevés adattal rendelkezünk: a katonaság jelenléte és az általuk foganatosított kemény megtorlás, a kivégzések és internálások időlegesen minden politikai mozgalmat elfojtottak. Horthy hadseregének bevonulása, az „országszerzrő" és „országmentő" csinnadratta azonban nem tévesztette meg az embereket, annyira erősek pedig sohasem voltak ezen a vidéken, hogy a baloldali mozgalmakat, s a népnek ezekkel szemben érzett szimpátiáját teljesen eltiporhatták volna. A Tanácsköztársaság emlékének tovább élését bizonyítja, hogy az orosházi főszolgabíró jelentése szerint Csorváson nyíltan beszéltek a proletár-hatalom visszaállításáról. S hogy ez a hit hogyan kapcsolódott össze Oroszországgal, hogyan vált éltetőjévé a megszilárduló proletárállam, azt bizonyítja az a névtelen levél, melyet Dobozról küldtek a gyulai főszolgabírónak 192,0 nyarán: „Igen tisztelt főbíró úr! Tudomást szereztem arról, hogy a bolsevista orosz magyarok nemsokára haza érnek Isten segedelméből". 2 5 Az egyszerű ember által fogalmazott, kissé darabos stílusú levél a továbbiakban figyelmezteti az „urakat", hogy Dobozon mindenki bolsevista, s hogy a szegények előtt már nincs az uraknak tekintélye. Nemcsak Achimot ölték meg, de saját emberüket, Tisza Istvánt is — az úr az „mind egy lábig piszok és bestia . . . Nékünk nem kell nagyobb Magyarország sem semmi egyéb csak élet,... mi az uraknak sem nagyobb országot, sem hivatalt nem védünk ..." Ha mégis kényszerítik a népet az új hadseregbe, ám lássák a következményét. Mindez nem valami kivételes jelenség! Az alispán 1920 szeptemberében a következőket jelenti: „a vármegyében a bolsevista irányzatnak tü10
