Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)
1967 / 3. szám - G. Vass István: A Nagy Októberi Szocialista forradalom hatása Békés megyében
lyokkal kapcsolatos belügyminiszteri utasításokból, a forradalmi eszmék megvalósíthatóságában azonban nem hittek, arra pedig végképp nem gondoltak, hogy azok rájuk nézve is komoly közvetlen veszélyt jelentenek. Gátlástalanul tapsoltak a forradalom időleges nehézségeinek, latolgatták az Oroszország széthullása után előálló helyzetet, s elrettentő példaként emlegették az ottani „felfordulást és anarchiát." 3 A főszolgabírók pedig nap-nap után jelentik, hogy a forradalom eszméi nálunk talajra nem találnak, s abban a naiv hitben éltek, hogy ha egy volt hadifogoly előttük nem lelkesedik az orosz forradalomért, akkor a dolgok teljesen rendben vannak/ 1 Sőt az itt élő orosz hadifoglyok között előadásokat szerveztek, melyeken Magyarországnak a háború kitörésében való ártatlanságát bizonygatták, s rámutattak „szociális berendezéseink előnyeire, mely társadalmi berendezés mellett a jólét állandóan emelkedőben van." 5 Fontosabb azonban számunkra az értelmiség reagálása. Legjobbjaik a béke eszméjét minden hátsó gondolat és fenntartás nélkül fogadták, s hogy a béke felragyogásában az orosz forradalomnak milyen nagy jelentőséget tulajdonítottak, arról ma már főleg az újságok tanúskodnak. Az Orosházi Újságban 1918. január 6-án Lenin címmel vezércikk jelent meg, mely az orosz forradalom vezérét mint világtörténelmi jelentőségű egyéniséget értékeli, aki félredobva a diplomácia szokott formáit, közvetlenül a népekhez fordulva, képes arra, hogy végre megteremtse a rég óhajtott békét. Ugyancsak január 6-án jelent meg a Szarvas és Vidéke Ex Oriente lux! című vezércikke, mely a civilizációjával kérkedő Nyugattal szemben a magyar és az orosz történelemben keres párhuzamokat, s végül lelkesen hódol az orosz kezdeményezés előtt: „Kelet felől kel fel a megváltás napja . . Keletről jön a világosság ... Ex Oriente lux! Hozsánna neked!" — S az aláírás: „egy neuhausi önkéntes." A béke gondolatán túl érezték a történtek társadalmi tartalmát is, s mint távoli dolgokat — igyekeztek reálisan megítélni. Jellemző pl. az Orosházi Űjság Hogyan töri ki az orosz forradalom című cikke (1918. jún. 2.), mely leírja, hogy a forradalom belső bajokból fakadt, s „meghozta a várva-várt édes szabadságot az utolsó nyomorult muzsiknak is." Érdekes, hogy nem tesz különbséget a februári és az októberi forradalom között (októbert nem is említi), ami azonban a sovány híranyag birtokában nem is kívánható. Nem említi a különböző pártokat és csoportokat sem, részletesen leírja viszont a tömegek által létrehozott munkás-, katona- és paraszttanácsok kialakulását. De gyakran közölt elfogulatlanságról tanúskodó kisebb cikkeket Mitlasovszky János lapja is. 1 5 Mihelyt azonban már nem távoli eseményekről volt szó, s a forradalmi mozgalom Magyarországra is átterjedt, e réteg elveszti tárgyilagosságát, s elítéli a műveletlen csőcseléket, amelyen — nem tisztelve a szabadság megnyílt szentélyét — az „osztálygyűlölet, bosszúvágy, rombolás dühe vett erőt". (Benka Gyula vezércikke a Szarvas és Vidékében). 7 Az egyszerű emberekre gyakorolt hatásról a fentebb említett frontbarátkozás és a katonaszökevényekről szóló jelentés mellett — a hivatalos jelentésekkel ellentétben — sok minden tanúskodik. A gyulai és békéscsabai munkások sztrájkja, a vasúti alkalmazottak állítólagos szabotázs-akciói, 8 a boltok előtt sorbanálló vagy férjeiket sirató asszonyok egyre hangosabb zúgolódása stb. De vannak adataink közvetlenebb ha6
