Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 3. szám - Petrovszki István: A Nagy Október fél évszázada

A világtörténelem nagy eseményeinek évfordulói gyakran emlékeztetik korunk emberét a múlt évszázadokra; és közülük nem egyet jubileumi ünnepségekkel teszünk még emlékezetesebbé. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom félévszázados jubileuma azonban mégsem sorolható az előbbiek közé, mert ami akkor történt — túlzás nélkül mondható — világot változtatott meg, és ez a változási folyamat napjainkban is érzékelhető, sőt jobban, mint 50 évvel ezelőtt. Az Auróra cirkáló ágyúja akkor azt jelezte, hogy az orosz munkás, muzsik és katona élete gyökeresen megváltozott: a hatalom birtokosává vált, maga irányította sorsát. Ma százmilliók tudják, megváltozott életük igazolja, hogy a Téli Palota ostromával egy örökkévalónak hitt társadalmi rend pusztulása és egy sokak által megálmodott nagyszerű, új társadalom születése kezdődött el. Azóta világrendszerré vált a szocializmus és az emberi társadalom jövőjét ma már ez határozza meg. Ezért vált november 7-e nemcsak a szovjet nép, de a világ minden jobb rendre vágyó emberének nagy ünnepévé, különösen pedig a szocialista országok — köztük hazánk — dolgozóinak örökké emlékezetes napjává. A XX. század elejének világot átfogó imperializmusa, az orosz munkások és parasztok szovjet államát a meglepetés és az undor vegyes érzésével fogadta, amit azonnal el akart söpörni, kegyetlen, kíméletlen eszközökkel próbálta megfojtani és mint rossz álmot, örökre elfelejteni. Ez az ádáz küzdelem azóta is tart, irtózatos háborúk, lángbaborult világ, véráldozat járt és jár a nyomában. Az imperializmus által halálra ítélt újszülött nemhogy elpusztult, de hihetetlenül megerősödött ebben a harcban. A fiatal szovjet állam gazdaságilag elmaradott, kulturálatlan országot örökölt a cárizmustól. Azóta a Szovjetunió messze maga mögött hagyta az akkor nála jóval fejlettebb kapitalista államok szinte mindegyikét. A világ egyik legfejlettebb iparával rendelkezik. Nemcsak új gyárak, de új ipari városok százai, gigantikus erőművek, a megfékezett és az embert szolgáló természeti erők demonstrálják a lenini iparosítási politika diadalútját. Az ipari termelés összességét tekintve, világviszonylatban a második helyen áll a Szovjetunió, de többek között a koksz, cement, villany- és dieselmozdony, gyapjúszövet, cukor stb. gyártásában világelső. Ma a Szovjetunió a világ összes ipari termelésének több mint 20 %-áí és közel hatvanszor annyit termel, mint a cári Oroszország 1913-ban. Egyetlen kapitalista ország sem produkál olyan építési ütemet,