Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 1. szám - Dr. Fodor György-Dr. Soóky András: Az alkozolizmus az orvos és a jogász szemével

gyakrabban iszik ittasságig. Különösen szombat, vasárnap. Többé nem ízlelgeti az italt, hanem valósággal önti magába. De még ez sem elég sokszor. Titokban, hogy a többiek ne lássák, félrevonulva, vagy a kocsmahelyiséget elhagyva, a söntésben pótolja adagját. Ebben a stádiumban gyakori az ivással kapcsolatos memóriazavar. Az emlékezetkiesés egyúttal retrograd typusú is (Bonhoeffer ezt és a correctiós jelenségeket „ alkoholos palimpsestus"-nak nevezi.) Az emlékezetkiesés lehet részleges, lehet teljes. Az alkoholista már ebben a szakaszban képtelen alkoholfogyasztását mérsékelni. Ügynevezett száraz napokat, heteket, sőt hónapokat közbeiktathat ugyan, ilyenkor nem iszik, de ha egyszer hozzáfog, megint csak nem ismeri a megálljt. Az átmeneti szakaszban — egyesek ezt a korai fokozathoz, mások a középső fokozathoz sorolják — maga az alkoholista is rádöbben, hogy valami nincsen rendjén. Familiáris, officinalis conflictusai támadnak. Bár ezek egyelőre nem súlyosak, elhárításukra képes, ilyenkor még dicsekszik is, hogy ,.megállja helyét", de a figyelmeztető, intő jeleket ő maga is tudomásul veszi. Űjabb és újabb nekirugaszkodással hosszabb-rövidebb időre abbahagyja az ivást, vagy más módon igyekszik elhárítani az őt fenyegető veszélyt, küzd „a személyiség előrehaladó desintegratiója és a szociális szétesés ellen". A középső szakaszban mindez nyilvánvalóbbá lesz. Az alkoholista űjabb italos excessusára a legkülönfélébb alibit hangoztatja. Hibáztatja barátait, a társadalmat, „mostoha sorsát": ennek tudható be, hogy más barátokat, ivócimborákat keres, munkahelyet változtat, „mostoha sorsa" ellen lázadozik, agresszívvé válik, családját vádolja, elhanyagolja, rendszertelenül és elégtelenül táplálkozik. Az italos kilengések mellett egyéb — rendszerint sexualis — kilengésekre is hajlamos, ugyanakkor feleségére féltékeny. Sokan jellegzetesnek tartják — mi magunk is naponta tapasztaljuk —, hogy az alkoholista ebben a fázisban gyakran magányosan iszik. A kínzó főfájás, rossz közérzet, a „katzenjammeres" állapot állandósul, rászokik a beteg a reggeli ivásra. Ez később ivási szokássá lesz, előző alkoholizálásának akár vannak kínzó tünetei, akár nincsenek. „Az abbahagyni nem tudás", a controll elvesztése Jellinek szerint „minőségileg újként torlódik a szokásszerű, conventionalis ivásra". A beteg fokozatosan lejjebb csúszik. Testi állapota is szemmel láthatóan hanyatlik. Munkahelyéről eltávolítják, vagy önként távozik. Elszakadnak az utolsó vékony szálak is, amelyek családjához kötik. A végső, chronicus szakaszban az alkoholista „mindenre való tekintet nélkül" iszik. Többé semmi sem köti, semmi sem fékezi. Sokszor napokon keresztül alkoholizál. A kör itt bezárul. ,, . . . A következő planétán egy iszákos lakott, aki csendesen üldögélt sok-sok üres és teli üveg között. — Mit csinálsz itt? — kérdezte tőle a kis herceg. — Iszom — mondta a szomorú férfiú. — És miért iszol? — Azért, hogy felejtsek. — Mit kell elfelejtened? — A szégyenemet — vallotta lehorgasztott fejjel az ittas ember. 27