Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 2. szám - SZEMLE

munkásmozgalom poíitikai, társadalmi harcának vonatkozásait ismerhetjük meg. Az 1910-es XVII. kongresszus elé került jelentésből például kitűnik, hogy a vidéki munkásmozgalom fellendülőben volt. Ehhez statisztikai adatokat is közöl. A szocialista munkásság harcának, harci „területeinek", módszereinek bővülését érzékelhetjük abban is, hogy a vidéki községi választásokon mintegy 15 községben 96 szociáldemokrata tagja volt a képviselőtestületnek pl. Orosházán. Fontos számunkra az SZDP sajtójában megjelent Achim — értékelés, szerepét, magatartását, politikáját elemezve. A forrásanyag szemléletes mutatója a végbement eseményeknek. A dokumentumok közreadásának nem is lehetett más feladata. A rövid ismertetés nem nyújthatott teljes képet a rendkívül gazdag tartalomról. Talán mégis sikerült írásunkkal az érdeklődést iránta felkelteni. Harmonikus, sokoldalú kiadvány került a szakavatott szerkesztők fáradságos munkája nyomán, az érdeklődők és a szakemberek kezébe. FANCSOVITS GYÖRGY DERNÖI KOCSIS LÁSZLÓ: BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE Ha Dernői Kocsis László izgalmas, érdekes könyvét olvasva végigkísérjük azt az utat, amelyet Bajcsy-Zsilinszky Endre tett meg, korántsem mondhatjuk, hogy megismertük ennek a nagy embernek az életét vagy személyiségét. Ez az életút innen Békésből indul és a sopronkőhidai mártíriummal záródik. A szerző nem tűzi ki ennek az életútnak teljességre törekvő bemutatását. De Bajcsy-Zsilinszky Endrének „a magyar nép és haza szabadságáért és függetlenségéért folytatott harcát és vértanúságát" nagy elhitető erővel és — ami ennél több — hitelesen állítja elénk. Századunk első fele legbonyolultabb közéleti személyiségének a bemutatására vállalkozik, és nem hallgatja el azokat az ellentmondásokat, amelyek között mozogva fejlődik Bajcsy-Zsilinszky nemzeti hőssé egy olyan korszakban, amely talán minden korábbinál többször emlegette a hősiességet, de igazi hősöket a magukat vezetésre hivatottaknak tartók közül alig tudott produkálni. Az ellentmondásos életpálya útvesztőin úgy vezet végig bennünket a szerző, hogy a forrásanyag jó felhasználása mellett személyes emlékeit is segítségül hívja hőse valósághű bemutatása érdekében. Mi, békésiek, csak sajnálhatjuk, hogy az Áchim-gyilkosság problémája nem kerül a műben élesebb megvilágításba. Pedig fontosságát érzi a szerző és ezért is kanyarodik ismételten vissza ehhez a kérdéshez. Az első magyar demokratikus parasztpártot alapító Áchim Andrásnak, minden hibája mellett, elévülhetetlen érdeme, hogy az antifeudális paraszti egységet megvalósította. A parasztságot a „nemzet törzsének" tekintő Áchim meggyilkolásában való részvétel és a parasztság szinte kritikátlan imádata, mint későbbi politikai hitvallás, talán a legmegdöbbentőbb ellentét, amit a szerző ennek az életpályának az ismertetése során elénk tár. A döbbenetet nem oldja fel a Dobi-önéletrajzból erre vonatkozólag átvett részlet idézése és a szerzőnek az a konklúziója, hogy BajcsyZsilinszky holtáig és halálával engesztelte a parasztokat Áchim András haláláért. A kor társadalmi felfogásának egy egész életre nyomasztóan kiható mérgező következményeiről a könyv kevés részlete tanúskodik ennél megrázóbban. Pedig ennek a könyvnek sok részlete nyújt bepillantást a korba, amelyből Bajcsy-Zsilinszky kiemelkedett. Hogy csak kiragadva említsünk meg néhányat, ide kívánkozik például az a körkép, amit a 30-as évek választásairól kapunk, vagy a Gömbös- és a Hóman-portré. A nyilaséra kiskaliberű figuráit már említeni is csak azért érdemes, mert így érzékelhetjük a mélységet, amelybe végül az ország zuhant. Nagy érdeme a szerzőnek, hogy hőseit nem idealizálja, holott ennek az életpályának nem egy mozzanata szinte csábíthatta volna erre. Ki merte volna például 1942-ben Magyarországon BajcsyZsilinszkynek a Schőnherz-perben elhangzott szavait elmondani? „El tudom képzelni, hogy a kommunisták között is 114