Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 2. szám - LÁTOGATÓBAN - Vajda Aurél: Néhány óra Ruzicskay Györgynél

mennyi szakismerettel kell rendelkeznie! És amikor mindez a sajátja, mindezt el kell felejtenie, hogy önfeledten kifejezhesse: önmagát! — Számtalan tanul­mányt készítek egy-egy művemhez, míg a végleges alkotás készen és frissen az ecset végén megjelenik. Kb. két-háromezer a száma azoknak a vázlatoknak, amelyekkel különféle művészi és technikai eljárásmódok karakterét kerestem. Legkedvesebb rajzai, képei? A festőnek erre éppen olyan nehéz válaszolnia, mint a sokgyermekes anyának arra a kérdésre, melyik gyermekét szereti a legjobban. Minden al­kotásomhoz köt valamilyen szál. A tavalyi Ernst Múzeum-beli retrospektív kiállításom a legjelentősebb alkotásaimat fogta egybe. Szívemhez nőttek nagy rajzsorozataim, kompozícióim, az alföldi tájat és a város világát ábrázoló fest­ményeim. Mivel gazdagította az Alföld a maga tájaival és dolgozóival a művészetét? Az Alföldnek kimondhatatlanul sokat köszönhetek. Az életemet, a festé­szet szeretetét, amely paraszthőseim révén plántálódott belém. Mindig boldo­gan festettem az Alföld világát. A Békés megyei, szarvasi alföldi tájat, népével együtt elsőként vittem vászonra. Első festői témám is ez a táj volt. Szeretem a végtelenbe vesző színgazdag messzeséget, a ragyogó, lobogó napfényt, az eső­től felázott dűlőutak szürkésbarna sarát, az ezüstös csillogású tócsákat, a szél­ben hajladozó fákat, bokrokat, a hullámzó vetések mozgását. Nem harsogó, dekoratív mozzanatok ezek, inkább elmélyedésre ösztönző színek, vonalak, mozgások, halk dallamok. — És a barna akácfa! A fák dolgozó proletárja ő. Felfelé tör, hajlik, görbül, szenved. Kifogyhatatlan vonalgazdagsága ezernyi változatot nyújt a rajzoló kéznek. És az emberek! A kifejező napszítta paraszt­arcok, a változatos paraszti munka, az egyes munkafolyamatok gazdag moz­dulatai számtalan alkotásomhoz adtak indítékot, anyagot. — Odaadással festem az Alföldet, mert benne van az egész élet. Mit jelentenek számára a külföldi tanulmányutak és kiállítások? Sokat. A művészet formakincse nemzetközi, ha sajátosan népi, nemzeti karakterrel rendelkezik is. Az emberiség egymásra találásának egyik legered­ményesebb agitatív eszköze a művészet. Más emberek, népek, tájak, életkörül­mények megismerésével gazdagszik a művész témavilága, színesedik forma­készlete. Hogyan vélekedik a modern, illetve a modernkedő festészeti törekvésekről? Modern korban élünk, és a modern élet modern művészeti formanyelvet kíván a festőtől is. Helyesen látni a valóságot, és művészien kifejezni: ez a festészet feladata is. Mikor új kifejező módért, eszközért küzdünk, az esztéti­100

Next

/
Thumbnails
Contents