Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 2. szám - VITA - Enyedi G. Sándor: Idegenforgalom és várospolitika

szeknek a várospolitikai tervekbe való beállítása, ezeknek felmérése lényegesen nehezebb, mert nemcsak körültekintő tervező és később szervező munkát igényelnek, hanem feltételezik a lakosság többségével való állandó s napról-napra megújuló sokoldalú kapcsolatot is. Igényli a legszerényebbnek tűnő javaslatok, észrevételek állandó elemzését és reális rangsorolását. Haszna viszont felmérhetetlenül nagy. Képes sorompóba állítani minden erőt a közösség szolgálatára s e közös munka alapján gyorsuló ütemben ölt testet a szocialista nemzeti egység, amelynek realizálása minden közösség vezető testületének elsődleges feladata kell legyen. — Milyen feladatokról van tehát szó, amelyek a várospolitikai tervekbe szintén belekívánkoznak, a gazdasági vonatkozásúak mellé? Természetesen a felsorolás távolról sem lehet teljes. Inkább csak jellemzőül álljon itt néhány, fontossági sorrendet nem képviselő gondolat. Látni kell, hogy minden városnak, községnek van egyéni arculata, amely egy bizonyos határon túl, öncsonkítás nélkül, nem tudja elviselni a sab^nosítást. Az egyéni arculat egyéni lehetőségeket, körülményeket takar. Következménye. hogy ami egyik helyen tizedrangú feladatként jelentkezik, az máshol az első helyekre kerülhet. A várospolitikai tervbe kínálkozik a helyi haladó hagyományok feltárásának, feldolgozásának megszervezése, a helyi értékek felmérése, ezek fejlesztésének, kiaknázásának tervezete, népi szokások rögzítése s ha ez arra alkalmas, akkor a feltámasztása — miként már több helyen eredményesen teszik is. Meg kell szervezni a város, a község gazdasági körülményeinek, lehetőségeinek, a fejlesztés módjának elemző, megalapozott kimunkálását. Mindezt helyileg széles körben propagálni, közkinccsé is kell tenni. Támogatni kell minden olyan törekvést, amely a közösség gazdagságának, értékeinek feltárását szolgálja. Ezzel is nő a közösséget eggyé forrasztó megbecsülés, ennek kapcsán mind többen lépnek az alkotó munkát végzők soraiba, növekszik a közért munkálkodók tábora. A helyi értékeknek a tárháza kimeríthetetlen. Ennek kutatása, felderítése, közkinccsé tétele még akkor is érdemes, de kötelesség is, ha közvetlen hasznot nem hoz. Bár ez sokszor csak látszat, amelyre az élet rácáfol. Mi haszna lehet — gondolják sokan — egy öreg ház porosodó padlásáról előkerült szőttes-darabnak. Csakhogy e szőttes egy rég feledett népi motívumot őrzött, melynek felhasználásával az egyik megyei szövetkezet szőnyegeinek piacot tudott biztosítani. Lehet-e tagadni, hogy a hasonló jellegű emlékek felhasználásával, modernizálásával helyi ajándéktárgyak gyártása is kifejlődhet? Fejlődő, változó életünkkel régi, híres foglalkozási ágak halnak el. A divat még néha-néha felszínre dobja termékeiket, de nincs, aki készítse már. A fazekasság kihalóban éppenúgy, mint a háziszőttes, a varrottas, a gyertyakészítés stb. Mindebből és még sok-sok másból kelendő értékek volnának teremthetők. Vagy: emelik egy közösség rangját, nevét, ha termékein, népdalain, táncain, szokásain kívül jó hírét viszik tudományos tanácskozások, nevezetes kulturális rendezvények, amelyek az adott helyhez kapcsolódnak tartalmukban is. Bizonyára többen felfigyeltek sajtónk egy közelmúltban közölt rövid hírére: az egyik termelőszövetkezet asszonyai a hosszú téli estéket csigatészta-készítéssel töltik s máris olyan piacot találtak, amelynek kielégítése messze meghaladja saját erejüket. Ez nemcsak jövedelemforrás, hanem jóhír teremtése is. A speciális ételek vonzzák az embereket. így tört hírnévre a gyulai, a csabai kolbász, Minden bizonnyal eljön az idő, amikor a 91