Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 2. szám - Dr. Tóth Sándor: Rizstermesztésünk néhány kérdése

beállt, nagy szénatermést ad, és a feltörés után nagy tömegű gyökeret és tarlómaradványt hagy vissza a talajban. Itt kell szólni röviden a rizs utáni szántóföldi növények termesztési feltételeiről. A közvetlen rizs után következő növények eredményes termesztésének legfontosabb feltétele az őszi mélyszántás időben és jó minőségben való elvégzése. Abban az esetben, ha az őszi szántás elmarad, a nedves talaj miatt annak tavaszi elvégzésére csak április végén — a vetőágy készítésére legjobb esetben csak május elején kerülhet sor. Ilyen körülmények között a rizs után termeszthető kultúrák termése is bizonytalanná válik. Részint ez a magyarázata annak, hogy a gyakorlatban a kikapcsolt rizsterületeket az üzemek még ma is ugarként művelik, legfeljebb a késői vetés miatt kis termést adó kukorica vagy napraforgó csalamádéval hasznosítják. Az a tény, hogy a rizstelepet kikapcsolják a rizstermesztésből, egymagában nem elegendő ahhoz, hogy a leromlott talaj termékenységet helyreállítsák, hanem arról az elmondottak szerint szükséges gondoskodni. Az üzem rizses vetésforgóinak összeállításánál — ha ezt az üzemi adottságok megengedik — fontos szempont a fentieken kívül az is, hogy a rizs öntözésére berendezett területen a vetésforgóban a rizs a legnagyobb arányban szerepeljen. Szükséges ez azért, hogy a speciális célra épült terület hasznosítását gazdaságosabbá tegyük. Fontos üzemi szempont továbbá a vetésforgó növényeinek kiválasztásánál az üzem tervfeladatának, szükségletének, a választott növények gépesítési lehetőségének, az öntözőtelep egyenletes öntözővíz ellátásának figyelembevételével is. A vetésforgók kialakításával lehetőleg kevés növényféleséget alkalmazzunk, valamint olyan növényeket, amelyeknek munkaerőigénye nem akadályozza a rizs munkaszükségletének kielégítését. Vonatkozik ez elsősorban a rizsbetakarítás időszakára. A megfelelően kialakított rizses vetésforgók mellett nagy jelentősége van a műtrágyázásnak is. A kísérletek eredményei szerint átlagosan 2—3 q/kat. h. ammóniumszulfát tartalmú (rizs alá elsősorban ezt a műtrágyaféleséget kell adni) műtrágya 30—40%-kal is emelheti a termést, anélkül, hogy a rizs tenyészidejét lényegesen megnyújtaná. A műtrágya adható: alaptrágyaként a teljes adag, vagy megosztva, egy részét fejtrágyaként a rizs bokrosodása kezdetén kiszórva, amely még inkább növeli a műtrágya termésfokozó hatását. A műtrágya adagok megállapításánál természetesen figyelembe kell venni az előveteményt és a rizsfajtát is. Nagyobb adagú műtrágya elsősorban a másod- és harmadéves rizsek alá, valamint a barnulásos betegségekkel szemben rezisztens fajták termesztése esetén adható. A rizstermesztés eredményességéhez még jelentősen hozzájárulhat a termesztendő fajta megválasztása. A korábbi években is termelt Dunghan Shali rizsfajta, tekintettel arra, hogy a barnulásos betegségre érzékeny, nem ad minden évben megfelelő termést. E rizsfajtánál a termés biztonságát az időjárás befolyásolja. A rezisztens fajták termesztésével az időjárási tényezők hatása mérsékelhető. A korábbi években elterjedt Dubovszkij 129 rezisztens rizsfajta mellett, különösen Békés megyében, jelentősége van az ÖRKI-ben kinemesített Kákái 203 és Kákái 162 fajtának. Ezek a fajták rezisztensek a barnulá 5&