Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 2. szám - Dr. Tóth Sándor: Rizstermesztésünk néhány kérdése

5. Ä kalitkák felszíne egyenletes' legyen,'hogy a- rizs-egyes fejlődési fázisaiban az élettani igényeinek megfelelő optimális árasztóvíz mélységet legalább + 5 cm ingadozással tudja tartani. Jelentős ez az egyenletes növényállomány kialakításához, különösen a jobb rezisztenciájú rizsfajták termesztésénél, amelyek a fejlődésük kezdeti stádiumában érzékenyek a vízborítás egyenletességére. 6. A rizstermesztésre berendezett területeken a rizs után következő egyéb szántóföldi növények eredményes öntözését az üzem el tudja végezni. 7. A műszaki berendezések által elfoglalt, a termelésből kieső terület a lehető legkisebb legyen. 8. Az öntözőtelep úthálózata tegye lehetővé a termeléshez szükséges anyagok és a megtermelt termés gyors és zavartalan szállítását, a kalitkák jó úton való megközelítését. A régi. rendezetlenül épült rizstelepek ezeknek a követelményeknek többségét nem tudják biztosítani. A szabálytalan alakú, tereprendezés nélkül anvagárkokból épült gátakkal határolt kalitkákban a szintkülönb-' ség 10—15 cm-t is eléri. Ez a körülmény csak egyenetlen rizsállomány előállítását teszi lehetővé. Az egyenetlen felszín kizárja a rizs után következő növények eredményes öntözését. A kalitkaméretekre korlátozódó gépi munka, azok hatásfokát erősen lerontja. A műszaki berendezések által (csatorna, gát, anyagárok) elfoglalt, a termelésből kieső terület nagy, sokszor a 18—20%-ot is eléri. A felsorolt követelmények csak a tereprendezéssel összekapcsolt, korszerűen épített rizs öntözőtelepeken elégíthetők ki. A műszaki követelmények között fontos szerepe van annak, hogy a megépült rizstelep a rizsen kívül egyéb szántóföldi növénvek eredményes öntözéses termesztését is tegye lehetővé. Ehhez kapcsolódik a rizstermesztés vetésváltásának, vetésforgók kialakításának a problémája, amely szintén jelentősen befolyásolja a rizs termésátlagok alakulását. Az ismeretes, hogy hazánkban monokultúrás rizstermesztéssel nem lehet nagy átlagterméseket elérni, a talaj termékenysége leromlik, a termés minimális szintre szorul. A vetésváltás, vetésforgók kialakítása a rizstermesztésben nem újkeletű probléma, már 1955. évtől kezdődően foglalkoznak vele a termelő üzemek is, és ez évtől kezdtek áttérni a monokultúráról. Ez az áttérés azonban nem volt zökkenőmentes, számos tényező akadályozta és akadályozza ma is a megfelelő vetésforgók alkalmazását. A. korábbi években a vetésforgók kialakításának fő célkitűzése a gyomosodás elleni védekezés volt, csak másodlagos jelentőséggel szereDelt a talaj termékenységének a fokozása. Ma a mezőgazdasági termelés kemizálásának rohamos fejlődésével, így a gyomirtás és a kártevők elleni védekezésre alkalmazott kémiai anyagok változatos és széleskörű elterjedésével a gyomirtásra kémiai úton a rizstermesztésnél szinte teljes mértékben megvan a lehetőség. így e feladatnak a vetésforgóban növényi sorrenddel való megoldása másodlagos jelentőséggel bír. Az Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézetben a rizsvetések vegyszeres gyomirtásával kapcsolatban végzett kutatások eredményei szerint, amelyek a nagyüzemi gyakorlatban is több éve jól beváltak, a gyomoso57