Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 2. szám - G. Varga Annamária-Dr. Gazdapusztai Gyula: A battonyai bronzkori temető

tat és feltétlenül emberkéz alkotásának, nem pedig „lusus naturae"-nak fogjuk fel. A csontvázas és az égetéses temetkezések rétegtani helyzetét a 8. és 8/a sírok egymáshoz viszonyított helyzete adja meg. Ezt a 3. kép jól érzékelteti. Az urnasír alját alig néhány cm választotta el a csontvázas temetkezés koponyájától, de bolygatás nem történt. Ez a körülmény arra utal, hogy a két temetkezési rítust gyakorló nép időben egymáshoz közel élt a területen, vagy pedig ugyanaz a nép tért át, egyelőre nem tisztázható okok miatt, a halottégetés és a szórthamvas, illetve urnás temetkezés szokására. A leletanyagot sem választják el éles határvonalak egymástól, s így a temetkezési Szokások különböző voltában nem kell feltétlenül minőségi változást látnunk. A telepanyag a sírokban lelt típusoknál fiatalabb lehet és leginkább hatvani kultúra emlékeihez sorolható. 5. Előzetes kronológia A battonyai temető anyaga, a különböző rítusú sírok leleteiben megtalálható közös vonások hangsúlyozásával, a bronzkor korai szakaszába sorolható. A vezetőtípusok: a két- és egyfülű kancsók, a fordított csonka kúpos aliú, behúzott nyakú négyfülű tálak éppúgy, mint a behúzott szájú, félgömbformáiú lapos tálak a maros-vidéki bronzkor első szakaszát záró neriámosi kultúrához (szőreg-perjámosi csoport)

7 tartoznak. Analógiáik Perjámos alsó rétegeiben, a szőregi, deszki és ószentiváni temetőkben találhatók meg.

8 E datálásnak nem mond ellent a bronzanyag sem. Az égetéses és a szórthamvas temetkezési rítus fellépése és viszonylagos gyakorisága temetőnknek olvan sajátos vonása, amely feltétlenül további vizsgálatokat érdemel. Néhány edényforma, mint a magasra felhúzott fülű kétfülű edények, a sajátos, erőteljesen profilált aljú kancsók aláhúzzák a kultúra déli (helladikus és anatóliai) kapcsolatai további vizsgálatának szükségességét. Egészében véve tehát a battonyai lelőhelyen eddig egy bizonytalan, a bronzkornál esetleg korábbi jelenség mellett, a bronzkor 1.3—

II. 1 periódusába (Bóna I. rendszerében)

9 sorolható temetőt, és feltehetőleg a hatvani műveltség anyagával jelzett telepnyomokat találunk, valamint egy jóval fiatalabb (Árpád-kori?) árokrendszert. 6. Temetkezési szokások, sírcsoportok A battonyai temető anyaga, már az eddigi eredmények alapján is gazdag lehetőséget kínál a korai bronzkor temetkezési szokásainak tanulmányozására. Meglehetősen szigorú rendet mutatnak a sírgödrök formái. Ezek, mint említettük, a temető K-i felében elliptikus, míg a Ny-i részben lekerekített sarkú téglalap alakúak. A gödrök elég tágasak, a csontváz és a mellékleletek legfeljebb 2/3 részüket töltik ki. Gyakori, hogy a lábaknál 0,6—0,8 m-es szabad tér van. A gödrök tájolása is meghatározott: K—Ny, 38