Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 2. szám - G. Varga Annamária-Dr. Gazdapusztai Gyula: A battonyai bronzkori temető

A rendelkezésre álló leletanyagban túlsúlyban voltak azok a kétfülű, hagymatestű kancsók, amelyek a perjámosi kultúra telep- és temetőanyagának vezető tormáját jelentik. Ugyancsak az e műveltségre jellemző talak, valamint bögrék is ismeretesek a síranyágból. A perjámosi kancsó egylülű változata is előkerült a sírokból.

0 temetőnk sajátságos edényformáját egy nagyobb méretű, széles szájú, öblöstestü edény képviseli, amelynek vállreszén vagy rövid szalagfülek, vagy pedig átfúrt bütykök ülnek. Ezek az edények rendkívül vékony falúak, rendszerint díszítetlenek, elég jó kidolgozásúak. Ez a forma a perjámosi műveltség anyagából hiányzik, eredetének és kapcsolatainak pontos kidolgozása éppen egyike az előttünk álló feladatoknak. Hasonlóan új színét adják a battonyai temető leleteinek azok a behúzott peremű, lapos, gömbszelet formájú tálak, amelyeket a fenti típushoz hasonlóan, mind csontvázas, mind pedig égetéses sírokból egyaránt ismerünk. A kerámia díszítőelemekben elég szegényes. Bekarcolt zegzugvonal, háromszög, kettős- és hármas körbefutó vonaldísz képviseli ezt. Előfordul az ún. „zászlódísz" is. A temető Ny-i felének sírjaiban három esetben mészbetétes díszítésű kerámiát is találtunk. Az edények közepes kivitelűek, elég vékony falúak. A kerámia uralkodó színe a viiágos szürke és a szürkésbarna. Néhány esetben igen jó égetésű, sötétes téglavörös színű edényeket is találunk, ez azonban másodlagos égés, semmint primer technikai kivitel eredménye lehet. Fémeket eddig biztosan csak csontvázas sírokból ismerünk. A 8. sírból az ásatási napló említ ugyan néhány bronzgombot, de ezek a közvetlenül alatta levő 8/a sírból is felkeveredhettek ide. A további vizsgálatok szempontjából nem közömbös a 38. sír fémanyaga, amelyet hasznosan egészítenek ki a 28. és 36. sírok bronz-, illetve aranyleletei. Biztosan megfigyelt csonteszközünk eddig egyetlen egy van, a 38. sírból. 4. Belső stratigrafia Az eddigi feltárások anyaga alapján, a végleges álláspont kialakításának igénye nélkül, képet kapunk a temető és a telep rétegtani helyzetéről, amely egyúttal megadja a relatív kronológia kialakításának tárapontjait is. A temető, de az egész lelőhely legrégebbi objektumának kell tekintenünk azt a sajnos már bolygatott állapotban feltárt kőépítmény maradványt, amely az 1. sírunk alatt került elő. A korabronzkori sír alatt mintegy 0,3 m-rel folyami kavicsokból rakott kőalapozás nyomai kerültek elő. Ez szabálytalan, félkörre emlékeztető, helyenként 4 egymás mellé rakott sorból állott. Az egyes nagyobbméretű kavicsokból rakott sorok közeit kisebb törmelékek töltötték ki. A kavicsalapozás vastagsága ugyancsak 3, illetve 4 sor volt. Az építmény K felé nyitott, a nyílás szélessége 2 m, legnagyobb kiterjedése 2,5 m. ÉNy-i oldalából szabálytalan elrendezésben egy 1,2 m hosszú kavicssor nyúlt ki,