Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 2. szám - Dr. Farkas József: A Várkonyi-mozgalom Békés megyében a századforduló idején

A Békés megyei mozgalom fellendülése 1896—97-ben A Földmívelő igen hatásos eszköznek bizonyult a szervezkedés előmozdítására és az agitációs tevékenység hatásának növelésére. A lap a földmunkások széleskörű fóruma lett. Itt tették közzé az egyes vidékek földmunkás szervezetei a munkabér javaslataikat. Várkonyi jól látta e kérdés rendkívül nagy jelentőségét, hogy helyzetükön csak úgy javíthatnak, ha a feltételeiket egységesíteni, s ami több, betartani tudják, ezért tartotta sürgősnek a földmunkás szakszervezetek létrehozását. A földmunkás szakszervezetek szervezeti kereteinek a meghatározása a földmunkás kongresszusra várt, már csak ezért is időszerűvé vált a kongresszus összehívása. Várkonyi a Földmívelőben javaslatot kér a kongresszus időpontját illetően. A valós indítóokot tükrözi Boros István köröstarcsai földmunkás, aki szerint legkésőbb karácsonyig meg kell tartani a kongresszust, mert később már megtörténnek az aratási megállapodások.

3 Valószínű ez a szempont döntötte el. hogy dec. 26—27-ére földmunkás értekezletet hívtak össze Óbecsére még a kongresszus előtt, amelyet csak 1897 februárjára tűztek ki. Az MSzDP vezetősége szembehelyezkedve az óbecsei értekezlettel és az 1897 február 14—16-ára összehívott ceglédi földmunkás kongresszus megelőzésére ellen kongresszust hívott össze Budapestre, január 31-én. A budapesti kongresszuson Várkonyi híveinek békítési kísérletei ellenére, külön bizottságot hoztak létre a „Várkonyi ügy" kivizsgálására, a hozzáállásra jellemző, hogy a bizottság feje, az ismert orosházi korteskedés után a pártból kizárt Szalay István lett. A bizottság javaslata alapján a kongresszus olyan határozatot hozott, amely egyenlő volt a kizárással. A ceglédi kongresszuson is szép számmal vettek részt orosháziak és Békés megyeiek. Képvisel tették magukat az orosházi kisgazdák is Berke András személyében. A Békés megyei küldöttek a kongresszus legképzettebb, legtapasztaltabb földmunkásainak bizonyultak. A két kongresszus után a párton belüli viszály a gyakorlati teljes szakításhoz vezetett. Ettől kezdve Várkonyi hívei független szociáldemokratáknak. majd független szocialistáknak nevezték magukat, erejük az óbecsei értekezlet után és a ceglédi szakkongresszus után rendkívül megnőtt. A gyors siker elsősorban Várkonyi István parasztkérdésben elfoglalt, az MSzDP álláspontjánál reálisabb elképzeléseinek köszönhető, beleértve Várkonyi részéről a paraszti osztályharc kibontakozásának őszinte óhaját is. Várkonyi felismerte a polgári demokratizmus paraszti osztályharc létjogosultságát, ezen célkitűzések összefüggését a szocialista végcéllal, amit a ,,munka és vagyonegyenlőség" kifejezéssel jelölt. Várkonyi elképzelése az volt, hogy a kincstári és a papi birtokokat ki kell sajátítani és a 100 kat. holdon felüli nagybirtokkal együtt átmenetileg bérbe kell adni és felparcellázni. Ezzel együtt gondoskodott az adott időszakban a földmunkás érdekek védelméről is, elsőnek tűzte ki célul az önálló földmunkás szakszervezetek megalakítását. Az elsők közt harcolt a párt- és szakszervezetek szétválasztásáért is.

4 Ezen a területen is az orosháziak jártak élen, a ceglédi kongresszus idejére náluk már megtörtént a pártés a szakszervezet különválása. Az egyik üdvözlő táviratuk al?*t ugyarüs 7