Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 2. szám - Szabó Pál: Biharból-Békésbe

népi, de igazabban mondva az egyéni teljes azonosság még egyetlen egy faluban sincs meg, hogyan lehetne meg hát egy megyében vagy két megyében? Az első világháború után olyan keserves gazdasági és politikai csőd szakadt az országra, mint igen kevésszer történelmünk folyamán. Még tán a tatárjárást is beleértve. S a meggyötört nemzetre egyre szaporodott az élősködők siserehada. De a lelkiismeret nem hagyta az embert nyugton: valami olyat tenni, kitalálni, ami mégis, némi reménységet adhatna a nagyon meggyötört népnek. Egyelőre, persze, csak a falumnak és ... hátha innen majd másik falunak, harmadiknak, egyszóval... hátha tovább áradhatna? Ellentmondani, intézkedések—árverések-, a teljes kiszolgáltatottság ellen beszélni, agitálni, gyűlésezni, szóval politizálni nem lehet, hiszen . .. egyelőre még az utcán sem volt szabad csomóra verődni! De hát akkor mit lehet tenni? Írni, azt lehet. Az irodalomban senki, de senki nem tudja követni az embert. Már csak azok közül. Akik miatt úgy hallgatott a nép, mint a siketre vert kutya. így írtam meg egy keserű kis cikket egy falumbeli felbolydító jegyzői terv és szándék miatt. A legelső írásom volt ez. Na de ... most hova, merre? Hiszen ... Budapesten olyasféle „parasztábrázolás" járt akkoriban, hogy ... a paraszt lenyeli a postán a bélyeget, annyira ideges. Meg hogy ... az irodában a sapkájába köp, és hasonlók. Pesti lapnak tehát hiába küldöm. A közlése teljesen reménytelen. Elküldöm egy vidéki lapnak. Azok ismerik a falut, parasztot. S elküldtem Békéscsabára, a „Körösvidék"-nek. Amely lap járt az Olvasókörbe. Amit akkortájban szerveztünk meg, és sok utánjárással meg is kaptuk végre az engedélyt. így történt, hogy az én számomra Békés megyei lap nyitotta ki az irodalom felé a nagykaput. Mégpedig sarkig! Több cikkem jelent meg itt, s a főszerkesztő, Migend Dezső tanácsára innen a kapu tovább nyílott az Előörs-ig, a Zsilinszky Endre lapjáig. Aztán megint tovább és tovább .. . Igen fontos lett tehát Békéssel ez a találkozásom. Az irodalmi sikereim csakhamar politikai tettekké formálódtak, mert hiszen írói sikereim nemcsak hírnevet adtak itthon is, de külföldön is azonnal, hanem pénzt is. És nyomban, tehát 1930-ban Péter-Pál napján, megtartottuk az első nagy-gyűlést Derecskén. Ahol ott volt Zsilinszky Bandi bácsi is, aztán Tildy Zoltán és az egész Derecske és az egész környék. Békés megye is szép számmal képviseltette magát, főként Mezőberényből. Itt volt Szabó Árpád, Bartolf Márton és Filó Samu. Szabó Árpád piros szegfűvel a gomblyukában jelent meg, mire felzendült a kormánypárt sajtója, hogy ... ismét megjelentek a politikai porondon a kommunisták. Hiába. A mozgalmat többé megállítani nem lehetett. Augusztusban másik és határozottabb elvi nagygyűlés Ugrán, majd valamivel későbben Békésen .. . S a kisgazdapárti mozgalom úgy nőtt, mint az áradás. Hamarosan elborította az egész országot. És érdekes, hogy aránylag a békési gyűlésen Mezőberény még jobban képviseltette magát, mint eddig. Mezőberény. Ha valahányszor erre a falura gondolok, mindannyiszor először is eszembe jut Szabó Árpád, Bartolf Márton és Filó Samu. Akik az első perctől kezdve kemény, megtéveszthetetlen harcosai voltak az induló kis-