Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 1. szám - Dr. Marik Dénes: A háztáji gazdaság jogi szabályozásának kérdései

A HÁZTÁJI GAZDASÁG JOGI SZABÁLYOZÁSÁNAK KÉRDÉSEI A háztáji gazdálkodás jogilag és gazdaságilag szorosan kapcsolódik a termelőszövetkezeti tag tagsági jogához és a közös szövetkezeti gazdasághoz. Lényeges az a tulajdonsága, hogy csak kisegítő melléküzemként szerepelhet, minthogy a termelőszövetkezeti családnak munkaereje túlnyomó részét a közös gazdasági üzemben, a főüzemben kell hasznosítania és a házkörüli gazdaságban, mint mellékgazdaságban, csak felesleges munkaerejét hasznosíthatja. A háztáji gazdaság jogi szabályozásánál is főszempontként a jogintézmény melléküzemi, kiegészítő gazdasági jellegét kell elsősorban tekintetbe venni. Jelentős befolyással van az intézmény jogi szabályozásánál az is, hogy a háztáji gazdaság keletkezése, fennmaradása és későbbi megszüntetése kérdésében milyen irányzatok érvényesültek. Ebben a vonatkozásban három legismertebb irányzattal kell foglalkozni. Ez irányzatok a háztáji gazdaságot más és más társadalmi és gazdasági nézőpontból szemlélik, és így szerepét is különbözően ítélik meg. 1. A háztáji gazdaságok átmeneti jellege Ez az irányzat a háztáji gazdaságok szerepét főleg a magángazdálkodásról a nagyüzemi közös gazdálkodásra való átmenet eszközeként fogja fel. Ez a szemlélet abból indul ki, hogy parasztságunk zöme nehezen válik meg az egyéni kisparaszti gazdasági formától, csak fokozatosan és hoszszabb időn át szoktatható meg vele a közös gazdálkodás munkamódszere és erre az átmeneti időre célszerű részére meghagyni bizonyos nagyságú területet, amelyen továbbra is egyéni módon gazdálkodhat. Az a körülmény, hogy továbbra is megmarad bizonyos korlátolt magángazdasági forma a termelőszövetkezetbe belépők részére — ez a háztáji gazdaság —, elfogadhatóvá tette a kisparasztság számára földjeinek és gazdasági felszerelésének a közös gazdaságba való bevitelét és megkönnyítette számára a termelőszövetkezetbe való belépést. Az ingadozások szakaszában ugyanis a legnagyobb visszahúzó erő az egyéni parasztoknál a jövő bizonytalanságától való rettegés volt. Ennek legyőzéséhez jelentős lélektani segítséget nyújtott a háztáji gazdaságok megszervezése, mely bizonyos átmeneti időre szerény megélhetést biztosított még arra az esetre is, ha a közösből csak csekély jövedelem jutott. A termelőszövetkezetek fejlesz12