Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dr. Szabó Ferenc: 120 éves a nyomdászat Békés megyében (A szarvasi Réthy nyomda alapítása)

nyomdához. A bécsi udvar ugyanis, mesterségesen gátolni igyekezvén a magyarországi nyomdák szaporodását, az engedélyek kiadását magának tartotta fenn. A reformkori szellemi és politikai pezsdülés fontos eszközeit látta a tipográfiákban, és joggal. A két Réthy testvér beadványa, „a naponta terjedő felvilágosodás és józan nevelés" szükségleteit hangoztatva, arra hivatkozott, hogy a megyében megszaporodtak az iskolák, új tankönyvre és egyházi énekeskönyvre volna szükség, nyomda azonban nincsen. Hozzátették mindehhez, hogy Szarvason több olyan személy van, aki a cenzori tisztet el tudná látni. Lipót többéves külföldi gyakorlatát is megemlítette, s kijelentette: „magam illy intézet felállítása, elrendezése és vezetésére képesnek érzem."

9 A kérelem a szokásos, hosszadalmas hivatali utat járta meg. Mivel a cenzúraügyet a katolikus egyházi hatóságok kezelték, a beadványt a területikg illetékes nagyváradi kerületi tanügyi főigazgatóhoz küldte le a Helytartótanács, véleményezés céljából. Különösen a két testvér anyagi helyzetére, erkölcsi és politikai magatartására voltak kíváncsiak. A váradi főigazgató (Lonovics József csanádi püspök) a szarvasi viszonyokat jobban ismerő Csornák Emánuel békésszentandrási plébánoshoz tette át az ügyet. Csornák teljesen elutasító véleménye hivatali úton 1844. novembere körül érkezett Budára, s onnan, a „Könyvbíráló Főhivatal" (a központi cenzúrabizottság) hasonló szellemű átiratával együtt, 1844 legvégén jutott el döntés végett a bécsi udvari kancelláriához. Mint várható volt, Bécsben is elutasító határozat született. A Helytartótanács 1845. április 12-én küldte meg a két testvérnek, az alábbi indokolással: „ ... miután Szarvas . . . Mező Városát leginkább földmívelés ós mesterséggel foglalkozó lakosok lakják, következésképpen a kért könyvnyomdai szabadalmat helybéli körülmények szükségessé nem teszik .. ,"

1

0 A meglevő nagyváradi, aradi, szegedi, temesvári nyomdákat a határozat elegendőnek tartotta. Az eredménytelen első kísérlet hátterének bogozgatásához nem rendelkezünk elég fennmaradt forrással, mégis indokoltnak látszik néhány megalapozott feltevés, következtetés. Bizonyos, hogy a nagyváradi vélemény kialakításában eleve szerepet játszott a protestáns nyomdák szaporodásától való félelem. Ennél izgalmasabb kérdés azonban az: Volt-e inspiráló szerepe a kérelem beterjesztésében, a nyomdafelállítás követelésében a forradalmi eszméket hirdető Vajda Péternek és körének? Joggal felmerülhet ilyen gondolat, mert 2 esztendő múlva, amikor Vajda Péter már halott volt, s az őt jól ismerő hatóságoknak már nem kellett attól tartamok, hogy mint veszedelmes ember nyomdalehetőséget kaphat, az engedélyt szinte zökkenő nélkül megadták. Csornák Emánuel 1844-es véleménye, amely a legfontosabb volna feltételezésünk eldöntéséhez, nem maradt meg. Az egyébként hiánytalanul meglévő iratokban nincs semmiféle célzás Vajdára vagy körére, előfordulhatott azonban, hogy Csornák, és őt követve a nagyváradi fórum, célszerűbbnek látta Szarvas fejletlenségére hivatkozni, mint politikai okokat emlegetni. Csornák két évvel későbbi, teljesen más végkicsengésű véleménye is ezt a nézetünket erősítheti. Szarvas nem nagy számú, de a haladás élvonalához csatlakozott értelmisége általában gyanús lehetett a hatóságoknak. 1844-ben nemcsak nyomdaállítási kérelem indult el Szarvasról, hanem a sajtószabadság követelése is pártfogóra talált. Simon István helybeli „hites ügyvéd" terjedelmes beadványt intézett Békés vármegye közgyűléséhez, s abban kérte a megye nemeseit: Intézzenek 118