Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 1. szám - KIÁLLÍTÁS - Gádorosi Vass István. Megyei grafikai kiállítás Gyulán

KIÁLLÍTÁS MEGYEI GRAFIKAI KIÁLLÍTÁS GYULÁN Tulajdonképpen még most is csak ismerkedem a megye képzőművészetével. Bizonyára ennek is, s a múlt é'tfről megmaradt néhány kellemes emlékemnek is köszönhető, hogy első körüljárásra szimpatikusnak tűnik a kiállított anyag, s csábít a figyelmesebb nézelődésre, az újabb felfedező körútra. Az persze rögtön nyilvánvaló, hogy nem fogunk valami mellbevágó-in újat látni. De itt vannak például Lipták Pál munkái. Milyen megkapóan szép a lenyugvó nap nagy sárga korongja, s a horizont gazdag színskálája (Esti hangulat). S mennyi ötletet fedezhet fel tusrajzaiban is a figyelmesebb tárlatlátogató, holott e képek egyike-másika első pillantásra talán unalmas önismétlésnek hat. Pedig egy „emberes" biccentéssel álló kacsa, vagy a disznóölésnek nekigyürkőző alakok beállítása groteszk hangulatot kölcsönöz egy-egy képnek (Udvar, Disznóölés), máskor az izgő-mozgó esetlenségükben is jól jellemzett alakok (Beszélgetők, Piac) vagy a dolgok spontán elrendeződése (Tanyaudvar) ragad meg bennünket. E külön-külön önálló hangulat és érték mellett van persze ezeknek a képeknek bizonyos tanulmány jellege is. Ez azonban nem idegen a grafikától, hisz az sok esetben csak felkészülés, ujjgyakorlat a nagyobblélegzetű alkotások megformálásához. E felkészülés során azonban az alkotás pillanatnyi láza teljes értékű műveket hozhat létre. Ez utóbbit igazolják Koszta Rozália bukaresti vázlatai (Bukaresti vázlatok I—VII.) is. A számunkra~S2ökatlan formákat felvázoló könnyed vonalakból egy távoli város világa bontakozik ki. De talán még nagyobb élményt jelent a Lovak című akvarellje és a Támaszkodó című ecsetrajza. Előbbin a .színekből és mozdulatokból fakadó hangulat, utóbbin pedig a száj, a szem, a karok érzékeny vonalaiban, s a fejtartásban tükröződő gazdag érzelmi tartalom az, ami maradandó művészi élményt jelent. A Portré és a Leány virággal című képei viszont érdekes problémát vetnek fel: Mintha hiányozna belőlük a bukaresti vázlatok és a Támaszkodó érzékeny frissessége, s mintha az akvarell adta kifejezési lehetőségeket túllépve, idegen területre — az olaj technika területére — tévedtek volna. 109