Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 1. szám - Szíj Rezső: A könyvművész Kner Imre

területről kölcsönzött, azzal nem lehet könyvművészetet teremteni. A könyvet célszerűsége, hivatása és anyagszerűsége sajátosságai határozzák meg. Ezen belül kell művészi tökélyre emelkednie a tipográfusnak és alkotásának, a könyvnek. Más szóval a könyvnek a szedőszekrényből kell megszületnie, s nem az illusztrátor műhelyében, nem is az olvasó ízlés-szegény világában. Ezeket a gondolatokat már 1912-ben rögzítette a Könyv a könyvről c. művében, de igazában csak 1918 után gondolhatott következetes megvalósításukra. A döntő lépést a szecesszióval történt gyökeres szakítás jelentette. E stílust fiatalon szívta magába, mikor Lipcsében tanult az ottani nyomdászati szakiskolában, s amint jóval később maga írja Szabó Lőrincnek - 1941. március 25-i levelében súlyos küzdelmébe került, amíg megszabadult tőle. Ahhoz, hogy új eredményekhez jusson, nemcsak a szecessziót kellett maga mögött hagynia, hanem az arra következő különféle „izmusokat" is. Mert ezek idegenek a tipográfia szellemétől. Nem egyeztethetők össze annak technikájával és nyomukban nem maradhat maradandó érték.

5 Bár ebben neki igaza lett, ez azért nem jelenti azt, mintha a különböző művészeti irányok útkeresésének jelentőségét - köztük még a szecesszió-ét is - az eredmény többnyire negatív jellege ellenére se méltányolnánk. Bármennyire félreértés és formarombolás tapad is a különféle izmusok működéséhez, mégis csak ezek váltak a legszembeötlőbb bizonyítékaivá egyrészt a régi csődjének, másrészt éppen a bennük megtestesülő anarchia ösztönözte a közönséget és a szakembert a minden fölöslegestől való megszabadulásra. Egyértelmű céljuk nem ez volt, de ez lett az eredményük. Kner Imre azt is korán felismerte, hogy a kornak megfelelő stílust nem lehet máról-holnapra megteremteni, éppen ezért a könyvművészet sem remélhet gyors sikert a korszerű stílus megtalálása terén. „Űj tipográfiai formák csak új, egységes fcorstílus és új irodalmi, nyelvi kifejezési formák nyomán születhetnek".

6 Az új tipográfiát a születő új korszak új írója, új olvasója és új nyomdásza egymással versengve a kor intenzív átélése közben teremtheti meg, közös munkában, amiből az olvasó se,m maradhat ki. A stílust ennek ellenére sem csinálják, hanem az születik, ami viszont egyáltalán nem zárja ki a tudatos keresés szükségességét. De más a törekvés és megint más az, hogy vallóban megszületik-e belőle az új korstílus. Kner Imre és Kozma Lajos 1918 agusztusában együtt voltak Selmecbányán, s ott határozták el a Kner Klasszikusokat, de a forradalmi évek, s az azokat követő összeomlás a megvalósítást késleltették. Közben szorgalmasan kutatták régi kiadványok stílusbeli tanulságait, s ezek eredményeképpen jelentek meg 1920 őszén a 3 Cseppke néven ismert zsebalakú könyvecskék. Kísérletnek szánták, aminthogy a kísérletezés jegyében látott napvilágot a következő években a Kner Klasszikusok és a Monumenta Literarum sorozata is. Meg akarták tudni, „mi az összefüggés a régi tipográfiai forma ós a szöveg között", s ennek érdekében olyan

1 betűtípusokat szereztek be, amelyek „nagy történelmi hagyományra" támaszkodtak s a „nyomdászat-történet nagy korszakainak tanulságait és eredményeit képviselték".

7 Törekvésével, hogy hidat verjen az elfelejtett hagyomány és a modern technika között

8, nem állott egyedül. A kibontakozás egyszerre indul meg egész Európában. A nagy fővárosok jártak az élen, London, Berlin, Páris, Bécs után kisebbek is, mint Göteborg, s egy kis alföldi magyar mezőváros: Gyoma. A könyvművészet egész frontján egyaránt forradalmi erjedés indult meg. Az angol Morris a szecesszióval teljesen szakítva, egy azzal teljesen ellentétes irányzatot indít el s kimondottan az anyagszerűség álláspontjára helyezkedik. Nyomdát nyit, Gaxton stílusát költi újjá, betűivel együtt. Talán túl messzire is ment vissza, egészen Chaucerig, egyik gótikus ízű betűjét is róla nevezi el. Lényegében azokhoz az ősforrásokhoz tér meg, amelyek6