Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 1. szám - SZEMLE

tovább? Alázat és felelősség számomra az írás? Ezek a problémák a kötet legtöbb írójánál, költőjénél megtalálhatók. S azok, akik már kiforrott, érett írásokkal mutatkoznak be, érzik, tudják, hogy számukra a szép szónak szenvedélye, üzenete van. (Sass Ervin, Új Rezső, Cserei Pál, Varga Dezső). A kötetben azok, akik novellákkal lépnek a nyilvánosság elé, hoztak friss színt, lendületet és eredetiséget magukkal. A költők mintha sokat markoltak volna, s aztán egyre halványabb versekkel szerepelnek. A kötet legszebb, legtisztább írása, amely már nemcsak a tehetség, hanem az íróváválás útját is jelzi Sass Ervin: A bronzkarperec című irodalmi riportja. Ez az eleven színekkel és a téma jó kiaknázásával dolgozó írás országos jellegű kötetben is megjelenhetne. A móriczi hagyományok nyomdokain járó tehetséges írás a Varga Dezsőé. Cserei Pál két novellával szerepel a kötetben. A kettő közül a Tócsa az irodában tetszett jobban, de a másik (ötszáz pengő) is erőssodrású írás. A jó nyelvezetű novellák közé tartozik a Huszárné Sándor Magda írása, a Marika mesélte is. Beck Zoltán és Bencsik Máté szerepelnek még egy-egy novellával. Az utóbbi még csak Ígéret, a kiforratlanság időszakában van. A költők közül a legegyenletesebb képet (íj Rezsőtől kapjuk, közöttük ő a legérettebb, a legrutinosabb alkotó. Szép és őszinte versnek érzem a Darvaim felett címűt, s a kötet versei közül a legkiegyensúlyozottabbnak, eszmeileg is a legjobbnak a Társasutazás című hosszabb lélekzetű költeményt. Rajta kívül még három költő szerepel az antológiában. Fiadelfi Mihály egy egész kis kötetre valót hozott össze, kevesebb talán több lett volna. Két lírai hangvételű karcolata tehetséges írás. A másik két költő Vajnai László és Kovács György elütő egyéniségek. Vajnai a talán nem mindig indokolt pátosz híve, Kovács költészetében viszont mintha tartássá merevedne egyik verssora: „boldog fényeknek háttal él..." (Delirium) Igaz az is, hogy mindkét költő szenvedélyesen keresi a ma világának sok-sok vonatkozását, megragadható pillanatait. Mit is lehetne még elmondani az antológiáról? Talán annyit, hogy a hibákból bizonyára tanulni lehet, s ha a szerkesztők megszívlelik a kritikus segítő szándékát, akkor a jövőben egy sokkal jobban megszerkesztett antológiában mutatják be a város íróit, s a szándék és igyekezet mellett még több eredményről beszélhetünk, ami remélem előbb-utóbb be is következik. Zsadányi Lajos KÉT JUBILEUMI EMLÉKKÖNYVRŐL Az utóbbi években megjelent helytörténeti munkák száma kétségtelenül azt bizonyítja, hogy megyénkben kiterebélyesedő és lelkes mozgalommá vált a helytörténetírás. Míg azonban örömmel nézzük a számszerű gyarapodást, nem ritkán a kellő igényesség hiánya és a megalapozatlanság okoz némi csalódást. Természetszerű, hogy az egyes kiadványok között különbözőségek vannak, de természetszerűnek kell tartanunk azt is, hogy az alapvető tudományos követelményeknek megfelelő munkát várunk egy-egy ilyen vállalkozástól. Várakozással tekintettünk a Mezőkovácsháza alapításának i;o. évfordulójára megjelenő Emlékkönyv elé. Az Emlékkönyv e várakozást ki is elégítette, hiszen az új helytörténeti munkák között az egyik legjobbnak mondható. Tanulmányai megismertetnek a község vázlatos történetével (Dankó Imre munkája), a részlettanulmányok pedig marxista igényű, alapos, modern földolgozását adják a község története sorsdöntő szakaszainak. Egy év távlatából ítélve meg a könyv tanulmányainak értékét, három az, amit úgy emlegethetünk, mint a további történetírás számára feltétlenül alkalmas, megalapozó, nélkülözhetetlen fejezeteket. Az egyik Oltvai Ferenc tanulmánya: Mezőkovácsháza község telepítése és fejlődése (1814-1849;. Ez a tanulmány az első komoly tudományos munka, mely eredeti levéltári kutatások alapján foglalkozik a község történetével. Rámutat azokra a sajátosságokra, amelyek Mezőkovácsházát 59