Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 1. szám - VITA - Sass Ervin: Több mint hobby: tudományos tevékenyésg

lehetne még segítséget nyújtani? Úgy is például, ha arra érdemes kutatóink (és hogy ki érdemes, ki nem, ezt eldönteni az elképzelhető legizgazságosabb, legkörültekintőbb módon kell) igazolvány vagy más hasonló birtokában a levéltárakban, könyvtárakban az ott dolgozóktól több támogatást, mondhatnám korlátlan lehetőséget kapnának kutatómunkájukhoz, úgy is, hogy számukra a könyvtárközi kölcsönzés soronkívüliségét is biztosítanák. (Arról nem is beszélve, hogy egy-egy nagyobb mű megírásához alkotószahadságot - vagy nevezzük bárminek - adni sem lenne éppen haszontalan). Tetszéssel találkozhatna egy olyan javaslat megvalósítása is, hogy időszakonként (talán éppen a megyei kiadói tanács) összehívná a helytörténeti kutatókat, s ezeken a konferenciákon tartalmas módón megvitatnák a kutató, a gyűjtő és a formába-öntő munka eszmeoserére méltó problémáit. Ezeket a konferensiákat sokoldalúan fel lehetne, használni inspriráló hatásúk úgy hiszem, bizonyításra nem szorul. Más megközelítésben pedig a megfelelő lektorálás <és kiadás meggyorsításra sem maradhat elérhetetlen álom, a jó művek kerüljenek az olvasók kezébe a lehető legrövidebb átfutási idő után. Befejezésül a terjesztésről, a helytörténetírás talán legkényesebb kérdéséről néhány szót. Az eddigi gyakorlat, mely a helytörténeti kiadványok „terjesztésében"' (feltétlenül idézőjelbe kívánkozik) dívott, úgy érzem, nem mindenben követhető. Hosszas lenne részletezni, miért, elég annyi, hogy a terjesztés elhanyagolása, fél vállról kezelése, a „nem vagyunk mi ügynökök"-szeimlélet (tisztelet a kivételnek, mert azért kivétel is van) nagy károkat okoz a kutatónak, az olvasónak, aki nem is válhatott azzá, és az eszmei célok megvalósításának is, mert ugyan hogyan képes hatni egy mű az emberekre a szekrények mélyén, százas kötegekbe csomagolva? A végén pedig könnyen megfogalmazódik a terjesztéssel megbízottak „önigazolása": rossz a könyv, nem kell a kutyának sem. Nem egy kutató hátrált már meg újabb helytörténeti munka összeállításától éppen ezért, mert ugyan ki vállal szívesen olyan ódiumot, amelyről nem tehet, mégis ráfogják, hogy ő a tettes. Visszatérve e cikk első soraihoz: Békés megyében olyan alapokkal, személyi és anyagi feltételekkel rendelkezik a helytörténeti kutatás, mely országosan elismert közeli-távoli hagyományaihoz ezután is méltó lehet, túl is szárnyalhatja azokat. Az akadályokat felszámolni, az egységes szemléletet kiötvözni, akiknek kell, azoknak több jóakaratot és tettekben is megnyilvánuló segítőkészséget mutatni: most tehát sí következne. Sass Ervin 44