Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 1. szám - ISMERETTERJESZTÉS - Dr. Krupa András: Jegyzetek a televízió és az ismeretterjesztés kölcsönhatásáról

módszere, komplexitása a telvízió hatására született. Adott esetben ráadásul tulajdonképpen a televíziós előadás módosított megismétlődése is volt. A televízió és az ismeretterjesztés kölcsönhatása tehát - e példák is bizonyítják - vitathatatlan. Eddig elsősorban a televízió jó hatásáról volt szó, vannak azonban a tv-nek is kellemetlen tünetei, melyeken elsősorban az ismeretterjesztés segíthet. Ilyenek: az ismeretanyag uniformizáltsága, a látottak-hallottak passzív átvétele, minden sugárzott anyag kritikátlan befogadása. Az egyoldalú, csak a televízióra támaszkodó érdeklődés nagyon körülhatárolt, uniformizált művelődést biztosít. A korszerűsített hagyományos módszerekkel kell e téren beavatkoznunk, hogy ezt az anomáliát megszüntessük. (Sokoldalúságuk miatt e helyen most nem elemzem őket.) Az adás passzív és kritikátlan befogadásának ellensúlyozására is megvannak az ismeretterjesztésnek a maga eszközei. Csupán helyesen kell őket alkalmazni. Igaz, felhasználásuk csak azok körében lehetséges, akik kultúrházban, klubokban nézik a tv-t, habár a falu lakosságának jelentős hányadát képezik. A helyi népművelők elsődleges feladata, hogy a tv-nézőket megtanítsák disztingválni az értékes és az értéktelen műsor között. Ez nagyon lényeges fokozat. Tudatosítani kell, hogy a televízió különböző szintű műsorokat közvetít, fel kell világosítani őket, hogy más az értéke egy operettnek, kabarénak, és minőségileg más egy opera vagy tv-dráma. Nem fogalmi tisztázásra gondolok, hanem arra, hogy megtanul ]ák kiválasztani a megfelelő értékes műsorokat. A második fokozat: az egyes ismeretterjesztő sorozatok megvitatása. Az utóbbi időben nagyon sok ilyen jellegű sorozatot indított a tv. Gondolunk a Századunk történelmi, a pénteki politikai-nemzetközi, a mezőgazdasági, vagy az űrhajózási sorozatokra. A műsor megtekintése mindenképpen beszélgetést, vitát vált ki, akár a személyes tapasztalatok, akár a hallottak-látottak alapján. Minőségileg nagy segítséget jelent, ha ebben az időpontban szakember van a helyszínen, helyes válaszokat ad a vitás kérdésekre, tehát vezeti a vitát. Nag$ hatásfokú forma az ismeretek elmélyítésére és bővítésére. Egyben -példája a direkt szóközlő és a televíziós ismeretterjesztés kölcsönös egymásrautalságának. Ezt a nagyszerű lehetőséget eddig minimálisan használták ki az ismeretterjesztők, érdekes lenne aktívabban felfigyelni rá, és tudatosan alkalmazni a gyakorlatban. A harmadik fokozatot tulajdoniképpen a tv-klubok alkotják. Mintáiknak a megyében működő filmbaráti köröket, klubokat vehetjük. Tematikus foglalkozások. Nemcsak a közvetlen ismeretterjesztő műsorokra alapoznak, hatókörükbe tartoznak a közvetett jellegűek is, mint egy-egy szép film, televíziós játék, színházi közvetítés, tv-riport stb. A klub állandó aktív tagokból áll, akik klubjukat érdeklődési körüknek megfelelően hozzák létre. A szervezeti-tematikai fomái változatosak, tehát egyéb szempontok és kívánalmak is közrejátszhatnak a klub megszervezésében. (Például: csak az évad televíziós játékait vitatják, vagy: a hét filmjét, vagy: a vidéki színházak bemutatóit stb.). Az a fontos, hogy műveltségfejlesztő szerepük legyen, vagyis a kiválasztott program önálló értékelésére, elemzésére serkentsenek. Ezért is lényeges, hogy a klubokat képzett, tapasztalt szakember vezesse. Az érvelések, a javaslatok és a példák a kérdéskörnek csak egy részét érintették, de a tények és problémák arról vallanak, hogy a televízió műveltséggyarapító jellegét az ismeretterjesztőknek figyelmesebben kell tanulmányozniuk, és munkájukban még alaposabban és körültekintőbben kamatoztatniuk. Dr. Krupa András 38