Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 1. szám - ISMERETTERJESZTÉS - Dr. Krupa András: Jegyzetek a televízió és az ismeretterjesztés kölcsönhatásáról

is. A filmhez hasonlóan szemléltetési lehetőségei korlátlanok, talán még szélesebb skálában mutathatja be az egyetemes ismeretanyagot is. Előnye, hogy a megtörtént eseményekre azonnal tud reagálni, az aktualitásra való érzékenysége páratlan. Gondoljunk csak az űrhajós televíziós közvetítésekre! Természetesen nem szorítja ki a filmet, s nem lép a helyébe, a film továbbra is népszerű szemléltető eszköz marad, elsősorban mozgékonysága miatt. A filmet ott és akkor lehet levetíteni, ahol és amikor akarjuk; annyiszor szakíthatjuk és ismételhetjük meg, ahányszor szükséges. Mindezeket a jó tulajdonságokat a tv nélkülözi, ahol a műsort meghatározott programidőben mutatják be, s megismétlésére sokkal kisebb a lehetőség. Az ismeretszerzés, - terjesztés rendkívül bonyolult és sokoldalú tevékenység. Számtalan sok forrásból táplálkozik. Az egyik forrás alig szivárog, a másik bővizű, van, amelyiknek egyideig csökken a vízhozama, van, mely teljesen elapad. Ez jellemzi az ismeretterjesztő formákat is. Nyilvánvaló, hogy a falusi pedagógus, orvos vagy mezőgazdász nem tud versenyre kelni a televízióval. Nem is lenne helyes, ha ezt akarnánk elérni. De azt sem állíthatjuk, hogy a jövőben a hagyományos szóbeli előadásmódra nem lesz szükség. Egyet azonban meg kell tennünk: helyére kell tennünlk: helyére kell raknunk a dolgokat. Nem egymással szemben, hanem egymás mellé kell állítani a tudást, az ismereteket, formákat, eszközöket. Olyan módszereket kellalkalmaznunlk , amelyek színvonalasabb komplex munkákra ösztönöznek. És egyáltalán túl kell lépnünk azon a földhözragadt, rövidlátó szemléleten, mely csak részigazságokat tartalmaz, mely a népművelés csődjéről regél, ha a kultúrházi ilyen vagy olyan rendezvényen kevesen jelennek meg. Mert jóllehet a televízió elvonja a tömegeket, de nyújt is nekik valamit, és ez a valami összeségében és hatásában szinte felbecsülhetetlen jelentőségű. Nem válságtünet hordozói ezek a jelenségek, hanem a népművelő folyamatok minőségi és mennyiségi eltolódásának, a befogadás és a terítés szintjei átszerveződésének, újraegyenlítődésének. Ha tehát azt akarjuk, hogy a tv adásain túl a helyi rendezvényekre (akár ismeretterjesztő, akár öntevékeny színjátszó stb. előadásokról van is szó), eljöjjenek az emberek, keményen és szívósén úgy kell dolgoznunk, olyan programot kell összeállítanunk, mely vonz, tehát korszerű és színvonalas. De semmiképpen se tűzhetjük ki célul, hogy a televízió ellenében rendezzünk! Szélmalomban: lenne és káros. Ne feledjük, hogy a televízió többek között olyan témák iránt is felkelti az érdeklődést, amelyek korábban az átlagember érdeklődési körén kívül estek. Sokan felfigyeltek a tv TIT irodalmi sétáira, bár az irodalomtörténettől távolállnak, vagy milyen sokan nézik Abódi Béla, Dersi Tamás és Szabó György kulturális szemléjét, holott a legtöbben még a napilapban megjelenő kritikákat sem olvassák. Nem beszélve a Ki miben tudós? vetélkedők nagy sikeréről! A hagyományos ismeretterjesztők módoik soha sem tudták volna elérni azt a hatást, hogy biológiai és kémiai előadást ilyen aktivitással és vitakedwel meghallgassanak, vagy részt vegyenek rajta. Persze, a televízió vagy a film, hiába életszerű, mégis csaik technikai, élettelen tárgy. Soha sem tudja pótolni az élő ember közvetlen, személyes élményét, varázsát, s az előadó és a közönsége szerves, bensőséges kontaktusát. Nemrég Etiópiában járt két magyar néprajzos kutató. Ütjukról beszámoltak a televízióban, egyikük előadást tartott Békéscsabán és Gyulán. Tulajdonképpen ugyanezt a film-, dia- és néprajzi tárgyi anyagot mutatta be, mint a tv-ben, a különbség azonban meglepő. A kutatóval való személyes találkozás, a tárgyaik megtekintése, kézbevevése, a kérdésekre adott válaszok olyan- friss, mély érzelmi élményt adtaik, melyet még a legjobban sikerült tv-összeálítás, riport sem tud produkálni. Ha viszont a kérdés másik oldalát nézzük, megállapíthatjuk, hogy az előadásnak és a szemléltetésnek ez a fajta 37