Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - SZEMLE

nek, a tanácsválasztások eredményének elemzése. A parasztkérdés két világháború közötti rajza is sok új eredményt tár fel. Szabó Ferenc fejezetéből talán csak a kapitalista fejlődés nyomán megváltozott életkörülmények (vasútépítkezések, pénzügyi intézmények stb.) még részletesebb rajza hiányolható, Fancsovits Györgynél pedig az I. és a II. világháború bemutatása érdemelt volna több figyelmet. Dr. Tarnai Andor (kandidátus, az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa) bevezetőjében arról szólt, hogy az utóbbi időben lezajlott kultúrtörténeti viták megmutatták, hogy mily nagyok a hiányosságok ezen a területen. S a részkutatás még kevesebb, minit a természettudomány más területein. A monográfia kultúrtörténeti fejezetén természetesen nem kérhetjük számon a még ki sem alakult kultúrhistóriai szemléletet. A fejezett irodalomtörténeti és színháztörténeti rész alapos és meggyőző. Az egyesületek történetének tárgyalása is világos vonalvezetésű. Hiányzik viszont a mozi szerepének bemutatása és könyvkereskedői forgalom tanulságainak levonása. Egyes részeit rövidíteni lehetett volna (pl. az Eötvösről, Justhról, Czetterről szóló fejezeteket). Viszont tárgyalni kellett volna a nyomdászat, a könyvkiadás, a sajtó történetét Bizonyos szemléletbeli fáziskésést mutat, hogy 1936-ban Orosháza hivatalos „irodalomtörténetének" tervében egy-két eltéréssel ugyanazokat vették számba, akikről most Elek László írt. Hasznos lett volna viszont egy másfajta irodalomtörténet, amely elemzi az orosházi irodalom rétegeit (pl. Eördögh főszolgabíró szalon-költészete és a Táncsics-féle kortesdalok) és irányzatait (Ady-epigonok és szegedi orientáció) stb. is. Mindez persze nem elmarasztalás, hiszen a kultúrhistórikusnak járatlan úton kell haladnia, s adatait is sok helyről, fáradságos munkával összegyűjtenie. A felkért hozzászólók után Szabó Pál (a monográfia egyek szerzője) szólalt fel. Lényegében elfogadta Wellmann Imre kritikáját, majd kifejezte kétségeit, hogy a monográfia valóban eljut-e azokhoz, akiknek szánták: Orosháza népéhez. Felhívta a figyelmet a két világháború közötti korszakot tárgyaló fejezet néhány pontatlanságára is. — A legigazabb Orosháza-története azonban ma is és mindig is az Egy parasztcsalád története lesz — fejezte be hozzászólását, szavait az elnökségben helyet foglaló Darvas Józsefhez intézve. Dénes György, a szerzők nevében köszönetet mondott az alapos és segítő bírálatokért. Néhány ponton vitába szállt Borús József állításával, melyekben az általa írt fejezetet bírálta. Végül a főszerkesztőnek mondott köszönetet, kinek áldozatos munkája nélkül aligha született volna meg ez a nagy munka. Zelei László (egyetemi hallgató) társai között végzett megfigyelései alapján elmondta, hogy a monográfia milyen pozitív szerepet tölt be Orosháza megismertetése, hírének növelése terén. Benda Kálmán zárszavában mindenekelőtt a kötet jelentőségét méltatta. A munka a magyar történelem egészét felöleli, s — mint csepp a tengerben — magán viseli az egész magyar történetírás erényeit és hibáit. Már a mű előkészületei során éreztük, hogy nagy jelentőségű munkával van dolgunk — s végül is nem csalótunk. A vitát, amely során eredményekről és hiányosságokról esett szó, nehéz lenne összefoglalni. De e vita jelentőségét nem is az adta, hogy kisebb-nagyobb hiányosságokat feltártunk, hanem az, hogy a város kezdeményezésére a hely történetírás problémája országosan hangot kapott, hogy végre nem általánosságban, hanem konkrétan, egy műhöz kapcsolódva vitatkoztunk a helytörténetírás kérdéseiről. A helytörténetírás feladata, hogy segítse népünk szocialista öntudatának el135