Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - ISMERETTERJESZTÉS - Dr. Tóth Lajos: Haladó hagyományok a szarvasi ismeretterjesztés történetéből

Vajda az itt elhangzott előadásaiban, megnyilatkozásaiban támadta a mindenütt megnyilatkozó önzést és igazságtalanságot. Az elnyomottak számára szabadságot és teljes jogegyenlőséget követelt. Előadásait Erkölcsi beszédek címen írta le, de kinyomtatását a cenzúra nem engedélyezte, sőt tartalma miatt perbefogták. A vádirat jakobinusnak, racionalistának, demokratának „bélyegzi". Vajda valóban demokratikus meggyőződéssel vallja, hogy ;„a természet egyenlő szeretettel alkotá gyermekeit és nem jogoza fel senkit kényuraságra és nem alacsonyít le senkit rabszolgává". Az emberi ész erejébe vetett hitét pedig így fogalmazza meg: „Az ész azon belső nap, mely a lélek éjszakáját kivilágosítja. Korlátozzátok, ha lehetséges a nap sugarát az égen, vagy a lebegő sasokat a felhők között, akkor fogjátok korlátozhatni az észt is!" Erkölcsi beszédeit Vajda legnagyobb hatású tömegnevelési vállalkozásának tekinthetjük. Ezek tartalma a haza, az emberiség, a természet életének legfőbb kérdéseit öleli fel és fejtegeti igen haladó társadalmi felfogásban és természettudományos feldolgozásban. Az ismeretterjesztés tartalmáról az a véleménye, hogy a parasztot nem kell az ún. „világküli világra" oktatni, hanem praktikus ismeretekre és ökonomikussá kell őt tenni. Érvelése meggyőző. ..Mit ér a tudomány, ha az iskola falai közé van zárva? Mit ér, ha vannak közöttetek bölcsek, kinek tudománya az egekig ér, de ők elvonulnak tőletek... Az ilyen tudományosságból kevés a haszon, az ország pedig előre nem megy általok." Ezért a „mezei nép csinosodása" céljából sokféle gazdasági ismeretre is felhívja — írásban vagy szóban — a figyelmet. Foglalkozik a burgonyaliszt, a keményítőcukor készítésének módjával, a pincék és boroshordók helyes kezelésével, gyümölcsfák és haszonfák ültetésével és gondozásával, tűzifák és szenek helyes felhasználásával. Előadást tart a selyemhernyókról, gyapjúmosásról, juhtenyésztésről, az új találmányokról, s általában a gyakorlati gazdálkodás kereteibe tartózó kérdésekről, kül- és belkereskedelemről stb. A kapitalizálódás hatása a témákból kicsendül. De Tessedikhez hasonlóan kifejezetten utal is erre: „Minő tudás szükséges először? Olly tudás, mellyel érték, vagyon, anyagi jólét szereztetnek." Kétségtelen, hogy az ismeretterjesztés és népnevelés többi területén is hasonló eszmék vezették tartalmatformáló gondolatait iskolai és iskolán kívüli vonatkozásban egyaránt. Éppen ez a sajátosság igazolja, hogy nevelési rendszerében a korabeli pedagógia legdöntőbb kérdéseit tárja fel: az általános népoktatást, a tömegnevelést, a reális ismeretek és természettudományok méltó helyre tételét, valamint ezekkel egységben a mezőgazdasági és ipari szakoktatás problémáját. E fontos kérdésfelvetésekben sok kitűnő kortársát megelőzte. Tavasi Lajos pl. csak 1847-ben jut el ehhez a felismeréshez. Az elmélet és gyakorlat, az oktatás és termelés, valamint a gyakorlati szakismeretek összefüggésére is csak Tessedik és Kossuth Lajos gondolt rajta kívül. Sajnálatos azonban, hogy rövid élete a társadalmi-gazdasági nehézségekkel birkózva telt el, s progresszív elgondolásainak csak bizonyos részét tudta megvalósítani. Ezért írja nosztalgiával: „Lettem kiáltó szó a pusztában. Sivatag vett körül és meg kellett erőltetnem mellemet, míg emberekhez került szózatom. E szózatok mind a feltámadás reményében keltek. Nem mindennapi szavak voltak, ezért nem is érthettek el azonnal. De én nem hagyék fel szavaimmal és nem hagyok fel azután sem, és aki meg nem érett, meg fog érteni!" 91