Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 1. szám - Dr. Bakó József: A dolgozók munkahelyi védelme és kártérítési igénye

akik munkaviszonyuk keretében balesetet szenvednek, mert biztosítja számukra azt, hogy a társadalombiztosítási szolgáltatással együtt a baleset előtti átlagkeresetnek megfelelő szintű kártérítést kapjanak. Tehát e szabály által valóban legfőbb értékké válik az ember, mert ha a dolgozót nepunk ügyének szolgálása közben baleset (foglalkozási betegség) éri, a teljes reparáció (a teljes kár jóvátétele) szabálya érvényesül. A? új jogszabály 1964. április hó 1. naján lépett hatályba, Je rendelkezéseit a 2/1964. Mü. M. sz. rendelet 14. §-a értelmében az 1961. április hó 1. napja után bekövetkezett sérelmekre is alkalmazni kell. Tudott dolog, hogy számos üzemi baleset esetén az új jogszabály ellenére a károsult dolgozó nem kapott mindenkor orvoslást és ezzel kapcsolatosan a hiba az, hogy az új jogszabály nem eléggé ismert sem a dolgozók, sem pedig az ezen jogszabályok alkalmazására hivatott vállalatvezetők és munkaügyi döntőbizottságok előtt. A további hiba pedig az, hogy akik hallottak is az új jogszabályról, azt nem ismerik eléggé és éppen ezért általában nem eléggé világos mindenki előtt, hogy az új jogszabály alapján a dolgozó mikor és milyen igénnyel léphet fel. Végül hibaként lehet felemlíteni, hogy félremagyarázott vállalati érdekből, de nyilvánvalóan az új jogszabály rendelkezéseinek helytelen értelmezése által, a jogalkalmazó szervek határozatai sok esetben helytelenek és ez okból nem alkalmasak a szocialista törvényesség megszilárdítására. Az említett hibák arra hívják fel a figyelmet, hogy az új jogszabállyal kapcsolatosan még sok a teendő. Nevezetesen egyfelől mindent el kell követni (előadások tartása, a dolgozók különböző összejövetelein ismertetés), hogy az a legszélesebb körben tudatosodjon, másfelől pedig minden olyan baleset esetén, amikor a jogszabály alkalmazásra kerülhet, a vállalatnak kell gondoskodnia a dolgozó megfelelő tájékoztatásáról. Ezeken túlmenően kell gondoskodni a jogszabályok helyes értelmezésének és ebből folyóan helyes alkalmazásának biztosításáról. Ez utóbbi célt is kívánja szolgálni a jelen értekezés, miért is a továbbiakban azzal a kérdéssel foglalkozom, hogy az új jogszabály rendelkezései .mennyiben jelentenek valóban újat, a korábbitól alapvetően eltérőt, illetve megkísérlem az új rendelkezés helyes értelmét tisztázni és megvilágítani. :. A biztonságos munkavégzés megteremtését célzó és kötelező szabályként érvényesülő önálló kezdeményezést, mint előfeltételt figyelembevéve, üzemi balesetre, vagy foglalkozási betegségre alapítottan támasztott kárigény esetén - minden bizonyítás nélkül - abból kell kiindulni, hogy a vállalat az üzemi balesetek megelőzésére és elhárítására a szükséges intézkedéseket nem tette meg, - tehát felel. A vállalat részéről konkrét kötelességszegést, jogellenes, vagy vétkes magatartást éppen ezért sem állítani, sem bizonyítani nem kell, illetve ebekkel kapcsolatosan kimentő bizonyításnak nincs helye. A felelősség megállapításának csak az a feltétele, hogy az üzemi baleset, vagy foglalkozási betegség a dolgozó munkaviszonya keretében következzék be, amíg az ezen túlmenő azon kérdés teljes közömbös, hogy a vállalat valamelyik dolgozója helytelen, avagy éppenséggel vétkes maga tartása is közrehatott a baleset (foglalkozási betegség) bekövetkezésében. Tehát a dolgozó által támasztott igény elbírálásánál szóba sem kerül a vállalat vétkessége és ezért idevonatkozóan bizonyítást elrendelni és foganatosítani nem kell, sőt nem is lehet. (Más kérdés viszont, hogy a káresettel kapcsolatosan \ vállalat dolgozói közül valakit terhel-e vétkesség és hogy a vétkes dolgozó ellen a vállalat kárigényt érvényesít-e, mert igenlő esetben a vétkes közrehatás tisztázandó. Ez azonban teljesen független a károsult! dolgozótól és az általa támasztott igénytől.) Az elmondottak ellertére számos olyan üggyel lehet találkozni, amelyben vagy a vállalatvezető, vagy pedig a vállalati munkaügyi döntőbizottság, avagy esetleg mindkettő nagy súlyt helyez annak tisztázására, hogy a balesettel kapcsolatosan a vállalat valamelyik dolgozóját terheli-e vétkes mulasztás és az ezzel kapcsolatos megállapításnak különös jelentőséget tulajdonítanak a károsult dolgozó igényének mikénti elbírálásánál. Ez helytelen azért, mert nem tartozik a károsult dolgozóra és mert egyáltalán nem érinti az általa támasztott igényt. (Más kérdés azonban, ha a károsult dolgozó is vétkes, mert ez esetben a fentiek már nem állnak.) 25