Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 1. szám - Dr. Bakó József: A dolgozók munkahelyi védelme és kártérítési igénye

megszervezni, irányítani és ellenőrizni, hogy az üzemi balesetek bekövetkezését megelőző intézkedéssel elhárítsa. A munkáltatótól tehát el kell várni, illetve meg kell követelni, hogy a modern technika és az ésszerűség keretei között minden műszaki, szervezési és nevelő intézkedést megtegyen dolgozóinak biztonsága érdekében. - Az elmondottokra figyelemmel az új jogszabály (1965. évi 34. sz. tvr. - 1963. december 26.) az egészséges és biztonságos munkakörülmények megteremtésére csak általános rendelkezéseket tartalmaz azzal a meghagyással, hogy a konkrét adottságok között szükséges és megfelelő intézkedést a vállalat öntevékenyen köteles egyfelől megválasztani, másfelől pedig alkalmazni. Itt a hangsúly azon van, hogy minden vállalatnak önállóan kell kezdeményeznie és egyben foganatosítania minden olyan intézkedést, amely az üzem működéséből származó balesetek és betegségek megelőzésére alkalmas. - A jogpolitikai elvekből kitűnő fokozott követelménynek nem csupán az egyes dolgozók irányában kell külön-külön hatnia és érvényesülnie, hanem a dolgozók kollektívájával, tehát a vállalatokkal szemben is. Lehet ugyan szó arról, hogy a vállalaton belül a megfelelő intézkedés elmulasztása valamelyik dolgozóra vezethető vissza, azonban ezért a mulasztásért is magának a vállalatnak kell helytállnia éspedig anélkül, hogy a károsult dolgozónak bizonyítania kellene a vállalat vétkességét. Ugyanis csak ez a felelősségi konstrukció alkalmas a nevelésre, a vállalati munkában a fokozott követelmények érvényesülésére. Ámde ezen elvek érvényesülésére a korábban hatályos tételesjogi rendelkezések nem adtak lehetőséget. Szükségszerűvé vált tehát, hogy új jogszabály kerüljön meghozatalra és ebben szocialista társadalmi rendszerünket kifejező módon kerüljön rendezésre a munkáltatónak a dolgozó káráért fennálló anyagi felelőssége. A hozandó jogszabálynak tehát azt kellett döntően figyelembe venni, hogy a dolgozók jogos egyéni érdeke, mint közösségi érdek védelme mellett előmozdítsa, illetve biztosítsa azt is, hogy a vállalatok a fokozott követelményeknek megfelelően működjenek. Ennek elérése két módon valósulhatott meg: vagy újabb vétkes magatartások konstruálása által, az eddigi vétkességen alapuló kárfelelősségi alakzat tágításával, vagy pedig az eddigi helyett új specifikus felelősségi alakzat megteremtésével. A probléma megoldásánál a jogalkotó figyelemmel volt arra, hogy a vétkes magatartások szélesítése nem jelentene alapvető, elvi síkon is mozgó változást, a fennálló ellentmondások nem szűnnének meg és különösen a bizonyítási teher vonatkozásában a dolgozó helyzete - a vétkes magatartások áttekinthetetlensége folytán - még az eddiginél is nehezebb lenne. Ezért ezt a megoldási módot elvetette. Figyelemmel arra, hogy dolgozóink az utóbbi évek folyamán ideológiai és szakmai síkon egyaránt hatalmas fejlődésen mentek át, a munkához és a közösséghez való viszonyukban minőségi változás következett be és ezen személyi adottságok folytán a vállalatok nyereséges működése biztosított, tehát a gazdasági alapja is meg van ma már annak, hogy teljesen szocialista jellegű és tartalmú jogszabállyal rendeztessék a dolgozókat közvetlenül érintő ezen igen jelentős kérdés, - jogalkotásunk a régi felelősség elvtelen tágítása és foltozgatása helyett, szocialista társadalmi rendszerüket tükröző, új felelősségi alakzatot teremtett meg. Nevezetesen a munkaviszony ellátása körében keletkezett kárért való felelősségi szabály megalkotásánál a polgári jogi felelősségi formák korlátain túllépett és specifikus munkajogi felelősségi formát fogadatt el, amely lényegében és tartalmában a vétkesség nélküli (tárgyi, objektív) felelősségnek felel meg. II. Az új felelősségi szabályt az 1963. évi 34. sz. tvr. 4. §-ában foglalt Mt. 123/A. §-a tartalmazza. A vállalatnak az üzemi balesetekért és más egészségi károsodásért fennálló anyagi felelősségére vonatkozó ezen szabály a legmesszebbmenő gondoskodást jelenti azokról a dolgozókról, 24