Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 1. szám - Dr. Bakó József: A dolgozók munkahelyi védelme és kártérítési igénye

vállalat, hanem munkavégzés közben a dolgozó szenved kárt, a szocialista társadalmi rendszerrel szemben támasztható követelmények a régi szabályban már nem érvényesültek. Ezért a kárért ugyanis a vállalat vétkesség nélkül nem felelt, éspedig azért nem, mert - a dolgozó méltánytalan és kellően meg sem indokolható sérelmével - ennek pontosan az ellenkezőjét mondta ki a korábbi szabály, nevezetesen azt, hogy a dolgozónak munkavégzés közben keletkezett káráért a vállalat csak vétkességi alapon felel. Vagyis általános szabályként a munkavégzés közben keletkezett kárt a dolgozónak kellett viselnie és csak az általános szabály alóli kivételként, munkáltatói vétkesség bizonyítása esetén igényelhetett kártérítést. Az ellentmondást még tovább súlyosbítja az a körülmény, hogy az esetek többségében a munkáltató üzeme - veszélyes üzem és az üzemi balesetek bekövetkezésének oka többnyire éppen az üzem veszélyességével áll szoros kapcsolatban. Nem lehet semmiféle elfogadható indoka annak, hogy az üzem veszélyességével kapcsolatos kárért a munkáltató csak a kívülállók irányában felejen vétkesség nélkül, míg a saját dolgozói irányában nem. - A dolgozó által a vállatnak okozott kárt a fentiek szerint tehát a vállalatnak kell viselnie és ezen általános szabály alól kivételt jelent, hogy - a vállalat által bizonyítandó vétkesség esetén - azt a jogszabályok korlátai között, átháríthatja a vétkes dolgozóra. Meg kell állapítani, hogy ha indokolt ez a szabály - már pedig indokolt még indokoltabb, hogy ugyanilyen felelősségi szabály érvényesüljön a munkavégzés közben károsult dolgozók irányában is. - A modern és állandó fejlődésben, tehát mozgásban levő gépi technika, valamint a vállalati munka sokoldalúsága mellett egyenesen lehetetlen, hogy mindenre kiterjedő módon maga a hatóság állapítsa meg az üzemi balesetek elleni védekezés módszerét. A technika állandó jellegű, vagy éppennésggel ugrásszerű fejlődése a balesetek elleni védkezés közben is új feladatokat, igényeket eredményez és éppen ezért, ha a védekezés eddigi módszere már elavult, helyette másikat, az eddiginél jobbat kell bevezetni. Ámde nemcsak a technika fejjődik, hanem ennek megfelelően emelkedik a dolgozók szakmai képzettsége is. Ez pedig azt a követelményt vonja maga után. hogy a vállalat nem várhat arra, hogy az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit a hatóság teremtse meg megfelelő konkrét intézkedések foganatosításának elrendelése által, hanem ezekről magának a vállalatnak öntevékenyen kell gondoskodnia. Az üzembentartás normái tehát túlnőnek a hatóság által elrendelt szabályokon és nem egy esetben csak ezen normák és nem pedig a hatóság által elrendelt biztonsági szabályok betartásának elmulasztásáról lehet szó. Elképzetlhetetlen ugyanis, hogy minden munkagépre, a munkafolyamat minden rezdülésére meg lehessen állapítani a baleset elhárítását a konkrét esetben helyesen és eredményesen szolgáló rendszabályok és intézkedések kimeríthetetlennek tekinthető és igen változatos skáláját. Ilyen körülmények között pedig a balesetek elleni eredményes védekezést az bizonyítja, ha a hatóság csak általános jellegű követelményeket ír elő a vállalatnak kell gondoskodnia arról, hogy egyedi adottságaira figyelemmel a legeredményesebb óvórendszabály, vagy óvóintézkedés foganatosítása által a balesetmentességet biztosítsa. - A vállalatnak a korábbi jogszabály szerinti vétkességen alapuló kárfelelőssége igen nehéz helyzetbe hozta az üzemi balesetet szenvedett dolgozót a bizonyítási teher vonatkozásában. Hiszen neki kellett bizonyítania, hogy a hatóság óvórendszabályt írt elő, azt a munkáltató nem foganasította, és hogy ezzel oksági kapcsolatban áll a baleset bekövetkezése. Vagyis éppen a vétkességen alapuló vállalati kárfelelősség folytán nem arra ment a bizonyítás, hogy a munkáltató megfelelő intézkedés által elháríthatta-e a balesetet, hanem a bizonyítás leszűkült a fenti keretre. Bizonyos az, hogy a dolgozónak a munkavégzéshez szükséges és meg is levő szakképzettsége mindenkor nem elegendő annak felismerésére, hogy a hatóság által elrendelt óvórendszabályokon túlmenően a munkagép milyen veszélyeket rejt magában és hogy ezen veszélyek ellen a konkrét adottságok közepette miként kell védekeznie. Erre, valamint arra figyelemmel, hogy minden vállalatnál megfelelő számú magasabb képesítéssel rendelkező dolgozó is tevékenykedik, nem az egyes dolgozókkal, hanem a vállalattal- szemben kell megalapozottan azt a magasabb kö'veteményt támasztani, hogy a munkát az egyes gépekre, valamint valamennyi munkafolyamatra úgy köteles 23