Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 1. szám - Dr. Bakó József: A dolgozók munkahelyi védelme és kártérítési igénye

Az új szabály jelentőségét fokozza az is, hogy nem csupán a munkaviszonyban álló dolgozókra, hanem a termelőszövetkezeti tagokra is kiterjed. A továbbiakban részletesebben foglalkozni kell az új szabály megalkotásának szükségességével és körülményeivel, valamint az abban foglalt rendelkezések tartalmával. L Az üzemi baleset által szenvedett dolgozó káráért a munkáltató vétkesség nélküli felelősségének kimondását a következő ellentmondások tették szükségessé: - A szocialista termelés anyagi és személyi bázisát az Alkotmánytörvény 4. § (1) bek., illetve a 9. § teremti meg, illetve biztosítja, amikor kimondja, hogy „A Magyar Népköztársaságban a termelési eszközök zöme társadalmi tulajdonként az állam, a közületek, vagy szövetkezetek tulajdonában van", illetve „A Magyar Népköztársaság társadalmi rendjének alapja a munka. Minden munkaképes polgárnak joga, kötelessége és becsületbeli ügye, hogy képességei szerint dolgozzék." Csak a szocialista társadalmi rendszerre jellemző és e rendszer érvényesülését garantáló fenti rendelkezések azt a kötelezettséget róják a társadalomra, hogy maga folytasson termelő munkát, tehát gondoskodjon munkaalkalomról és megfelelő munkaeszközről, valamint szervezze, irányítsa és vezesse a munkafolyamatot. Természetes, hogy az állami tulajdont képező termelési eszközökre vonatkozó tulajdonjogot ténylegesen nem az egész társadalom gyakorolja, hanem a társadalom megbízása alapján az a kollektíva, amely a termelési eszközzel a termelést folytatja. Ez a magyarázata annak, hogy a munkaviszonnyal kapcsolatos kötelezettségek konkrét formában, mint a vállalatot terhelő köt> lezettségek jelentkeznek. A szocialista vállalatok (szövetkezetek) kollektívái az elmúlt évek folyamán szilárd egységgé forrtak össze, mert a kollektíván belül kellően érvényesül az a követelmény, hogy a dolgozók (szövetkezeti tagok) valamennyien és egységesen ugyanazon cél szolgálatába állítsák munkájukat és ezért céljuk a legteljesebb mértékben egyezik a kollaktíva által az egész társadalom érdekét szolgáló azzal a céllal, hogy a vállalat (szövetkezet) minél több és jobbat termeljen olymódon, hogy állandóan javuljon a munkaerő (emberi és gépi egyaránt) gazdaságos kihasználása és csökkenjen a selejt, tehát a vállalat a társadalom által rendelkezésre adott termelőeszközzel nyereséges gazdálkodást folytasson. Ez biztosítja ugyanis a bérek kedvező (állandóan emelkedő) alakulását, a nyereségrészesedést és a prémiumot, vagyis biztosítja azt, hogy a jobb és eredményesebb munka ellenében maguk a dolgozók is előnyhöz jussanak. A munkavégzés során tehát a közösségi és az egyéni érdek összhangban áll. Természetes viszont, hogy az egyes dolgozók odaadó munkáján kívül szükség van ezen munkák összehangolására is, tehát szükséges, hogy a dolgozók kölcsönös és állandó együttműködés mellett folytassák termelő tevékenységüket. A termelői tevékenységet az egyes vállalatokon keresztül a társadalom folytatja és az ezzel kapcsolatos kárveszélyt nyilván neki kell viselnie. Ezzel szemben a korábbi jog szerint, az üzemi balesetek által károsult dolgozók káráért a vállalat csak vétkesség esetén felelt, tehát a kárveszélyt nem a munkáltató, hanem a dolgozó viselte. - Kívülállóknak okozott kár esetén maradéktalanul érvényesül a munkáltató elsődleges kárfelelőssége éspedig veszélyes üzem által okozott kár esetén vétkesség nélkül, míg egyéb esetekben akkor, ha dolgozója vétkesen okozta a kárt. A dolgozókat közvetlenül érintően a kárfelelősség a szocialista társadalmi rendszernek és a termelés társadalmi jellegének megfelelő, valamint ezt tükröző módon csak az esetben van szabályozva, ha a dolgozó részéről a vállalatnak (akár közvetlenül - pl. géptörés - akár közvetve - a károsult kívülálló, vagy vállalati dolgozó részére a vállalat által kifizetett -) okozott kárról van szó, mert ez esetben a dolgozó csak vétkességi alapon felel. Vagyis a dolgozó által okozott kárért szabály szerint a munkáltató felel és - a jogszabály korlátai közötti - mértékben - a vállalat csak vétkesség bizonyítása esetén háríthatja azt át a dolgozóra. Ha azonban nem a 22