Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)
1966 / 2. szám - Elek László: A természettudományos műveltség kezdetei hazánkban a Természettudományi Társulat működési engedélyének megadásáig
olyan természettudós van — állapítja meg mindkét társaság — aki magyarul nem tud, megengedtetik, hogy az üléseken mind a klasszikus latin (deák), mind a német nyelvet használhassák. Utóbbira azért is szükség van, mivel „a természettanban és az orvostanban bő terminológiájú német nyelvet kirekeszteni" nem igen lehet. Az a tény sem hagyható figyelmen kívül, hogy számos külföldi természettudós érdeklődik az ülések iránt. Már az első névsor, amelyen 45 tag neve szerepelt, azt mutatja, lehet bízni a Társulat erejében és hatékony munkájában. Kubinyi Ágoston, Reisinger János, Irinyi János, Tognio Lajos, Pólya József, Nendtvich Károly, Szabó József, Flór Ferenc, Kovács Sebestyén Endre, Bugát Pál, a Nemzeti Múzeum nagyhírű őre: Frivaldszky Imre, aki balkáni útjának gazdag eredményeit, amelyben „számos új állat- és növényfajt" mutatott be, ekkortájt tárta a magyar közönség elé, Schoepff Auguszt, Sadler József, Jedlik Anián és Vajda Péter nevei fémjelezték a társulatot. Ez a rövid névsor, amelyet a többiekével minden nagyobb értékbeli csökkenés veszélye nélkül folytatni tudnánk még jó darabig, azt is igazolja, hogy a Magyar Orvosok és Természetvizsgálóknak és a Bugát szervezte Természettudományi Társulatnak irányító elméi és vezető tagjai azonosak voltak. Miért volt akkor szükség két egyesületre? A Bene Ferenc alapította Magyar Orvosok és Természetvizsgálók egylete éppen a vándorgyűlések alkalmazásával időszakos, évenként kétszeri megmozdulást jelentett. Ezek az 1848-ig minden évben más és más helyen megtartott gyűlések (a fent már felsorolt jelentkezések után Besztercebánya, Temesvár, Kolozsvár, Pécs, Kassa-Eperjes és Sopron rendezett jól sikerült találkozókat Pest mellett), természetesen sok ember ambícióját keltették fel, s ahogy Toldy Ferenc írta, „a hazának mindenünnen összesereglő természetbarátjai előtt felmutatott valami új által köz figyelmet érdemelni ki; a városok nemes versenye, kebelökbe fogadhatni a tudománykedvelő hazafiakat, s talentomaik működésével vidékök természeti kincseivel a hon méltatását kivívni, az addig kevés érdekeltséget gerjesztett természettudományok iránt élénk részvételt költött, s ez új iránynak egyszersmind számos munkás elmét nyert meg". Számtalan vizsgálat, „egyedirat, korszerű indítvány, megpendített eszme köszöné lételét s elterjedését e vándor gyűléseknek, s kiadványaik által irodalmunknak egy új ága lőn megteremtve". 4 9 Okén vándorgyűlései így kaptak sajátosan magyar tartalmat, s ezáltal a nemzetébresztő tevékenység által vált Bene társasága a reformkorban nemzeti egységet és polgári haladást segítő, jelentős érdemeket szerző intézménnyé. A Bugát Pál-Vajda Péter irányította Természettudományi Társulat nem időszakos, hanem állandó jellegű tevékenységgel nevelt ez iránynak szorgalmas munkásokat. A Kisfaludy Károly köréhez tartozó, Toldy és Vörösmarty barátságával dicsekedhető Bugát is érezte a nemzetébresztés és tudományos előrelépés halaszthatatlanságát, s ha nagy reformereink — akik nem lévén természettudósok — sok esetben nem látták annak szükségét, hogy „az Akadémia mellett — mintegy külön előkészítő akadémiát is állítsanak a természettudományok számára" — ő nem latolgatott sokat, nem vizsgálgatta „sem a szükség mekkoraságát, sem a siker valószínűségét, ha mást nem, legalább fesz2* 19
