Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 2. szám - Elek László: A természettudományos műveltség kezdetei hazánkban a Természettudományi Társulat működési engedélyének megadásáig

nemzeti előrehaladásnak ez újabb kézzelfogható tanúbizonyságán, „a2 orvosi kar kezét nyújtotta a vele eddig kevéssé összekapcsolt orvosoknak s természetvizsgálóknak", hogy egyesüljenek „a tudomány szeretetében, előmozdításában, szent feladásuk buzgó teljesítésében".'

1

3 A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók az orvosi tudomány érdekeit tekintették elsődleges feladatuknak, s csak igen mellékesen adtak teret egyéb természettudományos témák ismertetésének. Érdemes végigkísérni az alakuló gyűlés 3 napjáról készített beszámolókat. Nemcsak az üdvözlő szavak dogályosnak tűnő hangjára kívánunk itt hivatkozni, amellyel a cikkíró az új tudományos egyesületet, mint „az életerős nemzet" és „nemes világpolgár szellem" megnyilvánulását köszöntötte, hanem gondolunk a nemzeti nyelvnek a tudományban aratott nagy diadalát eme szavakkal üdvözlő lelkesedésre is: „Bene őnagysága kevés latin szót előrebocsátván, magyar nyelven nyitá meg az ülést. .. Magyar nyelven, élő honi nyelven szólott e nagy orvosunk, az érdemteljes öreg, kinek hajai az emberi természet mély fürkészetében őszültek meg, kinek ajka 40 évig latin nyelven mozgott a tudomány gyarapításában, terjesztésében — ő is, örökké ifjú, a nemzet dicső életmozgásában osztozék".

3

4 Hogy milyen fontosabb értekezések hangzottak el? Kovács Endre a vegytan történeti fejlődéséről értekezett, megvitatták a „szabálytervet", Kubinyi Ferenc egy megkövesült fadarabon tett geológiai észrevételeiről (kövesült gomba) számolt be, dr. Pataki Erdélyben lelt higanyércet mutatott be, dr. Schlesinger olyan madártojást ismertetett, melyben „még egy második hasonló létezett" Tognio professzor latin nyelven az ásványvizekről beszélt, dr. Tromhold a villanyról, mint gyógyszerről szólott, azt igazolva, hogy „a pozitív villanyosság ideges fájdalmakat, a negatív meg görcsöket látszik gyógyítani", dr. Magda az óvó himlőanyag legcélirányosabb gyűjtését elemezte latin nyelven, dr. Lóstájner Lajos a bécsi és a pesti orvosi intézetek között vont párhuzamot, eme dicsekvő, nacionalista konklúzióval zárva referátumát: „Intézeteink annyival alacsonyabbak a bécsieknél, amennyivel professzoraink többsége amazoknál felsőbb". Nem is tudta az ismertetést közlő orvos visszatartani hazafi örömét: „Ez igen pompás szavakkal fejeztetett ki". Dr. Elszaszer Ferenc Civiale legutolsó, javított húgykő morzsolószereit demonstrálta, dr. Schoepff „kórboncolati készítményeket mutatott be" a gyermekkórházban (hasadt gerinc, „gumós tüdő"), Jedlik Anián (Ányos) prof. mesterséges ásványvíz készítésre csinált műszereit ismertette", Bugát Pál a Schuster-féle 50 frt-tal jutalmazandó vegytani kérdést közölte, Csausz prof. felolvasta egy, a „magyar természetvizsgáló társulat kebeléből eredendő vegytani és gyógyszertani folyóirat rövid programját", és dr. Vámosy „Orosházának főorvosa egy orvosi nyugpénzintézet alapítására velős szavakkal indítványt tőn", amelyről előző este magánbeszélgetés során dr. Schoepff lakásán már „többen meleg részvéttel értekeztek". Ha mindezekhez hozzávesszük azt is, hogy a résztvevők ugyanakkor kórházlátogatásokat (dr. Ivanovics vízgyógyintézete, gyermekkórház) végeztek és több műtétet és kísérletet (legsikeresebbek dr. Piskovich szemhártyavarrása és egy dadogó nyelven végzett műtéte, továbbá dr. Nendtvich vegytani „mutatványa" voltak) néztek végig, akkor azt kell mondanunk, hogy a három nap lelkes munkával, tartalmasan telt el még akkor is, ha 1.3