Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 2. szám - Elek László: A természettudományos műveltség kezdetei hazánkban a Természettudományi Társulat működési engedélyének megadásáig

Sajnos, s ezt meg kell bátran mondanunk, a Magyar Gazdasági Egyesület nem sokat törődött ezzel a célkitűzéssel. Folyóiratai: a Gazdasági Tudósítások, majd a Magyar Gazda sem hatottak szélesebb körben, holott az elmaradott feudális gazdálkodási módszer felszámolása, új növényfajták meghonosítása, gazdaságosabb és belterjesebb termelési módok kikísérletezése, mintagazdaságok alapítása és gépesítése egyre inkább elodázhatatlan kötelesség lett. Elég, ha arra hivatkozom, hogy külföldön már áttértek a répacukor-gyártásra, s a hazai kezdeményezéstől is azt várta a Pesti Hírlap, hogy „ha sikeres lesz. akkor hazánk összes földmívelési rendszere más alakot fog ölteni".

2

2 Vagy ha arra utalok, hogy az Angliában feltalált gőzekét ekkor ismertették hazánkban azzal a megjegyzéssel, hogy „általa akármilly még soha nem mívelt lápföldben nagy gyorsasággal 18 hüvelyk szélességű és 9 hüvelyk mélységű barázdákat hasíthatni".

2

3 Különös gazdaságtörténeti adat, hogy vidékünkön 1886. október 4—6 között volt a gőzeke első szántási próbája Károlyi László gróf derekegyházi uradalmában, amelyre Orosházáról számosan át is mentek.

2

4 Abban tehát, hogy a magyar mezőgazdaság szükségszerű átalakulása mégsem következett be (a fenti adat is bizonyítja), a főnemesi vezetésű, arisztokratikus szemléletű egvesület tehetetlenségét is látnunk kell. Almási Balogh Pál ismeretterjesztő társulatának terve tehát nem kívánt általános érdekű lenni. Nem tűzte célul, hogy a Fáv által ajánlott módon a „legalsóbb néposztály" körében is tevékenykedjék, hanem csak a műipart és kereskedést űzők között, akik különben csak „egy parányi fokkal" állottak „a parasztosztály fölött",

2

5 s így szintén nagyon szükségelték a modern természettudományos ismereteket ahhoz, hogy munkájukat korszerűbbé, technikailag tökéletesebbé tegyék. Űgy vélték az alapítók, hogy ennek az ismeretgazdagító tevékenységnek a nép is hasznát látja majd, mert az iparegyesület tagjainak „mindennapi érintkezése a földmívelő-napszámos (alsóbb) osztályokra is átviendi a szerzett ismereteket".

2

6 A mai olvasó előtt szinte elképzelhetetlen az a maradiság, amely kézműveseinknek mind általános, mind szakmai műveltségét jellemezte. Számtalan olyan mester élt hazánkban, aki például mesterségéből nem tudott egyebet — a céhek korszerűtlen nevelésének eredményeként —, „mint amit jártában-keltében titkolózó mestereitől mintegy félszemmel lopva ellesett". Ezeknek és nem sokkal szerencsésebb, „elhanyagolt, alacsony állapotban tespedő társaiknak" a műveltségét kívánta felemelni az Iparegyesület „a technikával szoros kapcsolatban álló" tudományok: „a mathesis és a természettudományok" oktatása által, hogy látókörük fokozatos szélesedésével, a legújabb szerszámok ismeretével, azok gyakorlati hasznának felfogásával az ipari munkát könnyebbé, olcsóbbá és jobbá tétesse. Mint ebből is látható, az Iparegyesület — noha világos politikai állásfoglalást nem tett reá vonatkozóan — a polgári átalakulást gátló céhrendszert akarta megreformálni. Hamarosan észre is vették ezt a céhek, s húzódoztak az intézmény támogatásától. Könnyű volt belátniuk ezt, hiszen a vállalkozás irányító szellemei: Kossuth és Vajda Péter (a Világ című, rövid ideig általa szerkesztett lapban) több ízben is erőteljesen hangot adtak a céheket messzemenően elmarasztaló véleményeiknek. Az 10