Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 2. szám - Elek László: A természettudományos műveltség kezdetei hazánkban a Természettudományi Társulat működési engedélyének megadásáig

Vörösmarty mindkettőjük mukáját őszinte örömmel köszöntette. Már Bugát első művében meglepetve látta „az egész bonctudomány roppant alkotmányát magyar nevekből s műszavakból előállani", Schuster főművének: a Gyógyszerek árszabásának átvizsgálásakor pedig szinte a hazafi lelkesedés túlzó hevével azt állapította meg, hogy „mindezen munka pedig nem vaktában, hanem bizonyos rendszer után készült, s az elnevezések többnyire helyes filológiai alapon épülnek,... ha magyarosodásunk minden felől így gyámolíttatnék, mi hamar közel volnánk a nyelvbeli műveltségnek azon fénypontjához, melyen már a szomszéd nemzetek ragyognak".

1

4 Az orvostudomáy nyelvének megmagyarosítására való törekvés nem velük indult meg nyelvészetünkben. Elősegítette ezt az a tény, hogy I. Ferenc már 1807-ben „kénytelen volt megengedni, hogy az orvosi karon délelőtt magyar, délután német nyelvű előadások legyenek. A sebésztanárok latin előadásait ugyanis senki sem akarta hallgatni. A sebészek és szülésznők inkább magánúton készültek".

1"' Erdély után így kapcsolódott bele a pesti egyetem is a természettudományok szaknyelvének magyarosítási harcába. Az egyetemi ifjúság követelése játszott közre benne. Bugát és Schuster nagy érdeme éppen ezért abban van, hogy ők segítették végül diadalra ezt a magyarosító törekvést, bár a különféle intézményeknek még a 40-es években is (egészen 1848-ig) meg kellett engedniük az idegen nyelvek használatát a tudományos értekezésekben. Bugát és Schuster tehát kimagasló érdemeket szereztek a természettudományok demokratizmusát szolgáló „műszabatos magyar nyelv" megteremtésével, bár különösen a Schuster nyelvújítása igen hamar (látni fogjuk a szabadságharc után majd a Bugáté is), azt mondhatnók, kötetének: a Gyógyszerek árszabásának megjelenését követő örvendező ünneplés hangulatának csillapodásával már komoly támadások kereszttüzébe került, s a hivatásos nyelvészekből erős ellenkezéseket váltott ki. Az ő nyelvújítása vetette meg ugyanis az alapját annak a később nagyon divatossá vált szomorú gyakorlatnak, amely mesterséges képzőket alkalmazott a szógyártásban. Így csinált számos helytelenül képzett szót a különféle vegyületek elnevezésére. Mindenekelőtt az ilyen félékre gondolunk: éleny, szerdany, férjany (arzén), vasany, vasacs, vasag, rezeny, rezecs, rezeg stb., amelyekhez hasonlókat garmadával emelhetnénk még ki a kb. 1000 szót tartalmazó gyűjteményből. Mindkettőjük nyelvészeti fáradozását az Akadémia is elismerte és támogatta. Ennek különösen két olyan kiadványa volt (a Műszótár és a magyar-német, német-magyar Zsebszótár), amelyben bőven találhatunk természettudományi, műszaki és hadászati szakszavakat. Az utóbbi tudatosan használta fel az előbbi szókészletét. Maga az előszó is elárulja, hogy a szerzők kijegyezték „a jelesebb műszótárak s . . . a nagy szótárhoz gyűlt számos kézirati . . . tudománybeli szógyűjtemények anyagát".

1

6 Ennek a mozgalommá nőtt magyarító törekvésnek lett betetőzése Bugát Pál húsz éves munkásságának hatalmas méretű összfoglalása, az 1843-ban megjelent Természettudományi Szóhalmaz, amelyhez forrásul szerző a Földi—Diószegi—Fazekas Debreceni füvészkönyvétől kezdve a 30 éven át megjelent vagy magyarra fordított természettudományos munkákat mind alapul vette. Latin és néhol német értelmezéssel mintegy 40 000 szót tartalmaz ez a monumentális gyűjtemény, amely bár nem 7