Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - SZEMLE

aztán a kritikusok bírálata is hajtotta tudatosabb művészi eszközök keresésére. De mindeddig ritkán lépett ki a szubjektív emlékezéseknek és a paraszti világ kissé hagyományos ábrázolásának bűvköréből, mely már-már a provincializmus veszélyével fenyegette az írót. — Szovjetúnióbeli utazása kiszabadulást ígért és hozott ebből a tisztes de szűkre szabott körből. Útinaplót írt élményeiről „A jövendő tavaszán" címmel. Újat és sajátosat tudott hozni erről a sokak által megírt területről. Nemcsak az orosz kultúra ősi kincsei és a szovjet mezőgazdaság új eredményei ragadták meg figyelmét és fantáziáját, de nyelvrokonaink élete is. Szinte szerelmi vallomással búcsúzott el Észtországtól: „Szeretlek, Eosti!" Ügy véljük, Tímár Máté írói fejlődésének fordulópontjához érkezett el legújabb novelláskötetével. Janus arcú kötet: egyrészt az elmúlás csendes fájdalmát szólaltatja meg az öregekről szóló és szüleinek „hálás gyermeki szívvel" ajánlott, régibb típusú novellákban, —. másrészt újféle téma és társadalombíráló szemlélet tör utat a kötet második felében. Ez a kettősség felemás módon jelentkezik címadó novellájában. Árvái János, volt 19-es kommunista, nyugdíjba vonuló szövetkezeti brigádvezető új, fürdőszobás házat épített a SebesKörös partján. Lánya, veje tanár, egyik fia főagronómus, a másik pedig aranyvállas alezredes. A 87 éves nagyanyó a maga módján örül, hogy családja felküzdötte magát a szegény sorból, de fáj neki, hogy a tanyát az ő megkérdezése nélkül bontották le, hisz ahhoz fűződik élete minden jelentős emléke, Unokáitól kapott százasokat a plébánoshoz viszi, hogy tartson gyászmisét halottaiért és őérette is. Maga pedig kigyalogol a lebontott tanya romjaihoz. Ott találják meg holtan. — A nagyanyó szokásaiban és emlékeiben a régi világot hordozta magával. Vele a régi világ egy darabja tűnt el. Megérthetjük a család megrendülését, de az író nem láthat egy 87 éves nagyanyó halálában olyan tragédiát, mely szükséges ahhoz, hogy a világ előre menjen! Még kevésbé sikeresen összeszerkesztett írás „Az Isten nyila" című novellája. Szó van itt egy Lajos bácsi nevű öreg juhászról, Ferenc Jóska első világháborús cugfüreréről, aki annyira szereti juhait, hogy kedvenc állatát élete kockáztatásával menti ki a tűzből. A villám gyújtotta karámból a birkákat és a nagy értékű gyapjút végül is egy honvédalakulat katonái mentik ki. Szerepel a novellában a 17 éves unoka is, aki azért maradt meg juhásznak, mivel megbukott az iskolában, és most a mezőn táskarádióval vigasztalja magát, nagyapja meg robogó motort akar neki venni. Ellenpontként olvashatunk itt egy derék állattenyésztő gyakornokról is, aki nem hiába tanul a szövetkezet kenyerén. A novellát azonban az sem menti meg a sikertelenségtől, hogy megtudjuk az öreg juhásztól: a híres betyárnak, Vidróczkinak a leszármazottja. „A kutyahűség" nem is nevezhető novellának. Mondanivalója sem sokkal több, mint amit címéből ki tudunk következtetni. Nem segít ezen az író ,.deus ex machia"-szerű megjelenése sem. Ugyanis a derék állat Hevesből kutyagolt le a Körös mellé öreg gazdájához, a dinnyetermelő Simon Antalhoz. Épp a dinnyeföld mellett romlott el az író gépkocsija, és így került be Sajó kutya az irodalomba. „Az új kenyér" is cselekmény nélküli, kissé naiv módon idilli írás. Augusztus 20-án úgy sürögnek-forognak a tsz-traktoros fiatalok a tsz-nyugdíjasok udvarán — új búzát hozva, lisztet cserélve, húst vásárqlni készen, mintha már semmi probléma nem volna a falusi öregek portáján. Nemcsak a novella műfaji követelményeit kezeli szabadon a szerző, de a kötetet is mesterkélten szerkesztette egybe. Az utolsó helyre került a kötet legkorábban íródott, riporból novellává alakított írása: a „Halottak napja volt" „Békés" öregségüket nyugat-németországi városkában leélő, kitelepült svábokról és egy „kardot nyelt", katonás öregúrról szól, aki kísértetiesen hasonlít az „idegen", vagyis az író 1944-es ismerőséhez, egy SS páncélostiszthez. A neofasízmus tényeit egyéb adatokkal is megerősíti, de a műfaját nem igazolja vele. 142