Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - SZEMLE

lyek költői ihletésű érzékeltetése külö­nös varázst ad prózájának. Rokon ez az epika a népköltészet­tel. A népköltészet értékeit magába szív­ta Szabó Pál. Sajátjává tette erős érzelmi telítettségű képes beszédét, művészi for­máit. Látásmódjában, kifejezésmódjá­ban, hangjában érzékelhetően hordja a népköltészet sajátosságait, az epikus megáradást. a sajátos ábrázolásmódot, az asszociációs törvényszerűségeket, a rit­must. írásai mintha nem is egyéni alko­tások lennének, hanem a Berettyó, Kö­rös vidéki parasztközösség kollektív al­kotásai. A novella, amely a felszabadulás után éveken át elhanyagolt művészi ki­fejező eszköz volt, egy évtizede az érdek­lődés előterébe került. Megszaporod­tak a novellagyűjtemények, az egy­egy életmű keresztmetszetét nyújtó rep­rezentatív gyűjtemények is. Nő a novel­lák olvasóközönsége, és ma irodalmunk legnépszerűbb műfaja. Azzá teszi ez a novelláskötet is. Fejlődésünkben nagy feladat vár a novellára, amely sajátos műfaji ter­mészeténél fogva, mozgékonysága, cél­ratörése, agitatív ereje révén „előhír­nökként" felvillanthatja a perspektívát, jelezheti a jövő kérdéseit. — Az új paraszti jövendő megvilágításában je­lentős szerep vár még Szabó Pál novel­lisztikájára. VAJDA AURÉL Tímár Máté HOGY A VILÁG ELŐRE MENJEN Az ismert József Attila-díjas író legújabb, nyolcadik kötetében a legutób­bi három év termését kínálja olvasói­nak — ízléses borítólapján falusi témá­kat, címében haladó szándékot is jelez­ve. Aki olvasta Tímár Máté írásait, jól tudja, hogy a Körösök vidéke jelenik meg és a változó paraszti világ legkü­lönfélébb alakjai lépnek színre bennük. A falusi társadalom és az emberi élet perifériájára került különcök, érdekes népi figurák (Hanga Imre, Monddki Ha­rács keresztapám), a saját sorsukon és embertársaikon furfanggal is segíteni kész, életrevaló Ludas Matyik (Karcsi, a csicskás), a „száz tű hosszát" megjáró és végül idehaza a közös gazdálkolás út­ját megtaláló volt hadifoglyok (Vincellér István számadó gulyás) és Körös menti gazdák (mint a Szőrtarisznya Övári Má­tyása) elevenednek meg lapjain. Mind megannyi életből vett, feledhetetlen népi hős, javarészben Békés megyei kisem­ber. Az Endrőd körüli tanyavilágból in­dul el maga az író is. Életrajzát össze lehetne állítani gyermekkorára emlé­kező írásaiból, mellékesen elejtett vagy a hitelesség kedvéért szóvá tett életrajzi reflexióiból és önvallomás jellegű tör­téneteiből. Ez a „Körös vidéki Móra Fe­renc" a gyomai Kner Imrétől kapott út­ravalót: könyveket, és Szabó Elek tanító úr biztatására került magasabb iskolába „Miszter, az öreg csősz" című kis szabad fogalmazása jóvoltából. A szeghalmi gimnáziumban aztán többek között jó erdélyi ízeket és székely góbéságot is ta­nult magyar tanárától, a Nagyenyed­ről ide települt Fülöp Károlytól. A vi­lágháború ragadta ki övéi köréből, és az orosz hadifogságban kezdődött meg em­beri átformálódása. A hadapródőrmester a gőgös Horthy-tisztek mellől az egysze­rű paraszt hadifoglyok mellé húzódott. A fogolytársak embersége és a közös szenvedések tudatosítják paraszti mivol­tát, amit csak megerősítenek benne a népi írók és az ötvenes évek buktatói. Műveiben is hű marad osztályos társai­hoz, hol önmarcangoló őszinteséggel, hol paraszti osztályöntudattal, mint Békés megye másik, mélyről magasba tört író­ja: Darvas József. A bajból szabadult ember őszin­teségével és a népi mesélők fantáziadús szóbőségével kezdett emlékezni. „Majo­ros Ádám krónikáját" kisregények és novellák követték. Ösztönös tehetségét 141

Next

/
Thumbnails
Contents