Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - SZEMLE

kájához az alig felcseperedett parasztlányt (Tőgyel a Tisza), hogyan jutnak több napi napszám bérén és kölcsönpénzből az első szüreti bálon legényörömökhöz a tizenhatévesek (Legények). Több novella lázít a földesúri önkény ellen, amely belegázol a parasztcsaládok magánéletébe is (Szapora Bálint, A béres asszony legendája ...). Számos novellahőse járja meg a háborús frontokat, kerül az „ebek harmincadjára", de bárhová is „zúdítja hazájából a történelem", mindenütt „kiütközik életrevalósága" (Bandi). Kedvelt novellaalakja a magára adó, akkurátus paraszt, aki — ha néha nagynehezen is — ki tudja magát vágni a nevetséges, kényelmetlen helyzetekből (Tarcali Jóska története, Éltető uram családfája, Só Mihály kalandjai, Disznótor). A szinte minden novelláját átlengő humor több elbeszélésében (Házépítés falun, Falusi történet) gát nélkül árad. Művészi erővel örökíti meg 1945 eseményeit, a földosztást, a parasztság új életre készülődését (Most és mindörökké). A komikum fegyverével harcol a hozzá nem értés, a bürokratizmus ellen (Talajvíz). Avatott kézzel nyúl az új úton elindult paraszti élet ábrázolásához is. Szivárványerdő c. novellája a boldog paraszti jövendő víziója, amelyben a második tízéves terv utolsó esztendeje modern mezőgazdaságának, új falujának, megújhodott parasztságának a képe rajzolódik elénk. Hiteles az a rajz is, amelyet a falu egyéb csoportjairól és vezetőiről nyújt. A falusi iparosokról írva szinte ismeretlen világot, szociográfikus anyagot tár fel (Macska az asztalon). A falu vezetőinek rajzához is jelentős vonásokat hordanak novellái. Elbeszélései sajátos Szabó Pál-i novellák. Születésükről, sajátosságaikról Szépkisasszony c. novellája vall. A külső világ jelenségei, történései által felvetett kérdések „elől nincs kitérés". Válaszolni kell rájuk, „értelmet kell adni" a dolgoknak. Megindulnak „a gondolatok folyik a mese, mint a víz a Berettyóban", és a Szépkisasszony „áhítattal leste a szót, mintha aranyból volna", — Így vagyunk mi is Szabó Pál novelláival. A múlt, a jelen és a jövő paraszti világa kérdéseket vetett és vet fel. Ezek megválaszolására törekedett és törekszik írónk. Akár a múltat idézi, akár a paraszti jelen foglalkoztatja, írása a jövendő formálását szolgálja. — Csodálatos megfigyelő készséggel rendelkezik. Számos eseményt, arcot, vonatkozást raktározott el írói emlékezetében. Benne él a múlt és a jelen magyar faluja minden rezdülésével. A Berettyó-, a Körös-, a Tiszatáj mindennapi életének megszámlálhatatlan jellegzetessége ivódott beléje. Ha valamely kérdésre feleletet keres, élmények rohanják meg, emlékek törnek elő, és tömegestül tódulnak tollára, nemegyszer már-már gáttalanul, és ömlik a szó forrón, burjánzón. Mesélő kedve nem fogy ki soha. Az élőbeszéd üdesége meleg frissesége, harmatos kedvessége «ajá

tos színt ad cselekménymondásának. — A szigorú műfaji külső-belső jegyektől hol kisebb, hol nagyobb mértékben el-eltérve, Szabó Pál novellái rövidebbhosszabb, sűrűbb vagy oldottabb, fegyelmezettebb vagy lazább megnyilatkozásai írói mondanivalójának. Remekbe szerkesztett novellái (Tapasztó Péter fejfája, A béresasszony legendája, Disznótor, Tőgyel a Tisza, Csempészek, Most és mindörökké, Házépítés falun stb.) mellett nem egy elbeszélése keretét feszíti szét a tartalmi hömpölygés, az apró történetek, anekdotikus szálak elburjánoznak a cselekmény vázán (Legények, Macska az asztalon, Bandi), nem számolva a szerkezetoldás következményeivel, végső soron veszélyeztetve az ábrázolás mélységét is. Különben művésze a cselekmény csattanós, hangulatos lezárásának (Most és mindörökké, Szivárványerdő, Apróhirdetés, Tőgyel a Tisza). — A táj, a természet mindig eleven, aktív tényező novelláiban, szinte mozgó és ható személyiség. A parasztság életét — úgy érezte Szabó Pál — általában mesterségesen leszűkített, naturalista, szociográfikus eszközökkel ábrázolta prózánk. Az epikai elemeken túl, a drámai elemek mellett a Szabó Pál-i novellában erőteljes hangsúlyt kap a líra. A novellák szövetét keresztül-kasul átható sokfényű líra, az érzések, gondolatok, vágyak, szenvedé140