Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - SZEMLE

toké beáramlásában is. A jelzálogkölcsönök összmennyisége például 190Ö-ban már 11-szerese volt az 1867. évinek. Ez a növekedés természetesen a porasztság fokozatos eladósodását is mutatja, mégis helytelen lenne egyoldalúan csak ezt hangsúlyozni, mert ugyanakkor a parasztság egyes rétegeinek ezek a kölcsönök tették lehetővé termelésük korszerűsítését. Érdekes a probléma vidékek szerinti vizsgálata: az átlagosnál nagyobb mennyiségű jelzálogkölcsön jutott 1 kat. holdra Békés, Csongrád és Bács-Bodrog megyékben. Meggyorsult a nagybirtok és a középbirtok tökefelhalmozása is. A vasútépítkezések, s a vele párhuzamosan lejátszódó tőkés ipari forradalom növelte a a mezőgazdaság piaclehetőségeit, lehetővé tette a nagy vállalkozásokba való bekapcsolódást, s megteremtette a mezőgazdasági területek és az ország központja közötti szoros kapcsolatot. A századvégi agrárválság és az agrárszocialista mozgalmak a munkafolyamatok lehető legteljesebb gépesítésére sarkallták a birtokosokat, (önköltség-csökkentés, az aratósztrájkok letörése). Az 1886—96 közötti tíz évben például 3,5-s;zeresére nőtt a gépbehozatal, a hazai gépgyárak pedig 70%-kal emelkedett. A gépesítés mellett egyre rendszeresebbé vált a trágyázás, nőtt a műtrágyahasználat. A mezőgazdaság tőkés fejlődésének erre a korszakára nagyon jellemző az extenzív terjeszkedés is: a tárgyalt korszakban mintegy 2,5 millió kat. hold mocsaras, vizes terület lecsapolását végezték el. Ezzel és a legelők egy részének feltörésével a szántóföld kiterjedése 1873 és 1913 között közel 1/3-dal, mintegy 5,5 millió kat. holddat nőtt. Ilyen szempontból is jelentős eltérések voltak az ország egyes területei között: az ugar a Tissza—Maros szögben a területnek mindössze 5,5%-át foglalta el, Erdélyben viszont 30%-át. Ezzel párhuzamosan nőtt a vetésterület is, az átlagtermés viszont 60—70%-kal emelkedett. Az elmondottakból látható, hogy bár gyors volt a technikai fejlődés, forradalmi változás ezen a téren nem következett be. Ugyanakkor a termésnövekedés ugrásszerű fejlődést mutat. Ez elsősorban a sok jóminőségű, pihent földnek a termelésbe való bekapcsolásából adódott. Ezt az állítást igazolja az is, hogy leggyorsabb volt a fejlődés a 90-es évek elején, a századfordulón viszont stagnálás, majd visszaesés következett be. A tények azt mutatják, hogy a magyar mezőgazdaság kapitalista fejlődésének — beleértve a Horthy-korszakot is — leggyorsabb, legerőteljesebb korszaka a múlt század utolsó harmada volt. Több tényező következménye ez: a mezőgazdaság színvonala az 1870-es években nagyon alacsony volt. Ezen túllépni aránylag könynyen lehetett. A viszonylag gyors fejlődést elősegítették a magas mezőgazdasági monopolárak is. (A monopolárak viszont nem serkentették a birtokosokat az önköltség csökkentésére, s így többek között ez is elősegítette mezőgazdaságunk porosz utas fejlődését.) Nyugat-Európában a századforduló után következett be a mezőgazdaság gyors fejlődése, s így elmaradottságunk először csökkent, majd méginkább elmélyült. A mezőgazdaság kapitalista fejlődését ott a belterjesség irányában való eltolódás, nálunk és Délkelet-Európában viszont a vetésterület növekedése jellemzi. A mezőgazdaság vázolt fejlődése elsősorban a nagybirtok előrehaladását jelenti. A parasztság helyzete általában romlik. Meggyorsul a parasztság bomlása, s az egyre gyakoribb elárverezések nyomán egyes rétegeinek teljes elszegényedése. Ilyen körülmények között romlik az agrárproletariátus helyzete is. A földszerzés lehetősége egyre irreálisabbá válik, s nem marad más számára, mint a harc, melyet a munkásosztállyal együtt kellett vívnia. 130