Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - TÉNYEK DOKUMENTUMOK EMLÉKEK - Dr. Gábris József: Vajda Péter erkölcsi és pedagógiai elveinek aktualitása

kesztő falakat élet és oskola között" — mondja. A tudományt az emberiség egyetemes kincsének fogja fel, „mely mindenki által élvezhető", ha erre lehetősége nyílik. Nem ér semmit a böcsek tudása, kik elvonulnak a nyilvánosság elől, kik tudományukat elzárják saját szobájukba. Az ilyenek külön kasztot alkotnak, ők akarják magyarázni a természet törvényeit, pedig már rég túlhaladták őket azok, kiket kizárnak maguk közül, kik társadalmi korlátokat, előítéleteket nem ismerve munkálkodnak. Azt kívánja, hogy minden tanítványát odavihesse az ismeretekbe, ahol ő áll. Nem fél a velük való versenytől. Elve, hogy a tudósnak és nevelőnek tekintélyt a tudása és ne társadalmi állása szerezzen. Szabadságeszmét és tudományt kíván adni a népnek, hogy tudja, miért kell lelkesednie. Ez az eszme legyen mindenkié, éljen mindenki aszerint, mert „kiket az eszme lelkesít, kiknek fejében az igazság világít, kiknek teste megedzett, sanyart és Ínséget tűrni tudó, ilyenekből adjatok egy maroknyi tömeget, és bátor vagyok kiindulni velek, meghódítani a világot."

2

4 Látja népe nyomorát és a főnemesek, vagyonosok pazarló életmódját, akik nem törődnek mással, mint vagyonuk gyarapításával. Elmerülnek a vagyon, a testi élvezetek megszerzésében, és nem jut idejük szellemi életük, gondolkodásuk tökéletesítésére. Ostorozza azokat, kik pénzüket összegyűjtve, Bécsben. Párizsban vagy a tengerparton szórakoznak. Ugyanezen emberek az országot azok életén, pénzén, munkáján akarják fenntartani, akiknek semmijük nincsen, akik mindenből kisemmizettek. Azt mondják, hogy koplaljanak a nincstelenek, mert az keresztényi erény, de ők nem akarják az általuk hirdetett erényt gyakorolni. Az önző vagyonosokhoz tartozó emberről mondja: „Mit törődik ő a joggal, ha százak jogból kizárása neki kamatozik, ha a gyakorlati életben neki van igaza; mit keressen élvet fáradsággal, mikor a világ minden mestere abban fáradozik, hogyan tegye az ő életét kellemesé."

2

5 „Ilyen gondolkodás, érzés és a dolgok ilyen helyezése között nem csodálhajtuk, ha a világ könnyebb végét fogja a dolognak, s mikor a becsületes módokbúi kifogyott, a becstelenekhez is kész és kénytelen nyúlni."

20 Vallja, hogy az önző, a vagyongyűjtő emberek harácsolásból, mások fosztogatásából élnek. „Kinek adják meg az igazat? ki pénzen vásárolja tőlük. Kiknek barátai? kik rablásbul meggazdagodván most őket gazdagítják . . . a foglalatosságok legjövedelmezőbbje a csalás a legkiterjedtebb módon űzetik. Munkálkodni, magát megerőltetni, izzadni senki sem akar, mihelyt szeme k

;nyílt valakinek, azonnal mások rászedésén dolgozik."

2

7 Ezeket az embereket tartja a társadalom tönkretevőinek, és mivel ilyen sokan vannak, ezt a jelenséget kora társadalma felbomlási folyamatának tartja. A vagyogyűités elítélésében nem tesz kivételt egyszerű és yezető ember között. Különösen, ha tiltott utakon jut hozzá. Meggyőződéssel hangoztatja, hogy az anyagias ember mindig mások rovására akarja életét kényelmessé tenni. Fejtegetéseiben eljut a közteherviselés gondolatához és bátran hangoztatja, hogy kinek van vagyona, adjon a köznek, kinek nincs, attól pedig ne kérjen senki. A vagyonosok tartoznak annyival a hazának, hogy kiveszik részüket a terhek közös viseléséből. Felismeri az emberi munka teremtő erejét, és vallja, hogy a hazának elsősorban ezzel tartozik mindenki, mert „gazdagodásunk fő és utolsó forrása a munka". Vallja, hogy a természet kiaknázása, az ember szolgálatába állítása csak az ember által végzett munkával lehetséges, csak ennek a 117