Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - TÉNYEK DOKUMENTUMOK EMLÉKEK - Dr. Gábris József: Vajda Péter erkölcsi és pedagógiai elveinek aktualitása

méltóság fennmaradjon, a becsület, a szorgalom helyét ne foglalja el az önzés. Isteníti az észt, uralkodóvá akarja tenni hazájában. „Az észnek meg kell adni magas helyét, uralkodói polczát" — hangoztatja. Az általa is mindenekfelé emelt ész parancsolja, hogy kíméletlenül kiirtsuk a társadalmi gyomot, és helyébe olyan magvat ültessünk, melynek virága a trónusra emelt emberi gondolkodást szolgálja. A legnemesebb emberi erénynek a becsületességet, a felvilágosodás szolgálatát, a műveltség gyarapítását, a munka, a haza és az emberi közösség szeretetét, szolgálatát tartja. Vallja, hogy az ösztön felett mindig az észnek kell diadalt áratnia. Éppen ezért a legtöbb figyelmet az ész kiművelésére kell a fiatalnak fordítani. Tanulnia kell, óvakodnia kell megszegni az erkölcsi törvényeket, úrrá kell lennie teste felett. Az ösztön űzi ugyan az embert az örömök után, űzi barátságra, szeretre. Mindezt okosan használja ki a fiatal, hiszen gyönyörű az élet, gyönyörű a világ, — de gondoljon jövőjére is. Számtalan felvilágosult gondolkodóhoz hasonlóan a társadalmi bajokat is az ész, a szeretet segítségével gondolja megoldani. Fennszóval hangoztatja, hogy az emberek egymásra utaltak az egész világon. Vallja, hogy egyedül senki nem boldogul, hogy művelt ember nem képzelhető el közösségen kívül. „Ha műveltnek képzeljük az embert, akkor szinte társaságban kell élnie." „Emberi tökély nem képzelhető el másutt, csak a társaságban." „A magára hagyott s vadonban élő ember a tudásnak küszöbéig sem tudna vergődni." „Az egész világ tanúbizonysága szerint tehát társaságra született az ember, és társaságba egyesülés nélkül nem is élhetne, vagy igen boldogtalan volna."

1

6 Kívánja az emberi társadalom előrehaladását, de úgy, hogy annak gyümölcse mindenki kincse legyen. „Tökéletesedjék az egész faj, s azt azegyesek is megérezzék, amely erényt egyesek fejtettek ki, az az egésznek is hasznára váljon."

1

7 Az emberi önzéstől akarja megvédeni fiatal hallgatóit, ehhez azonban mélyen kell gondolkodniok, s meg kell győződniük arról, hogy a tudomány, a szellem kincsei többet érnek az emberek által összeharácsolt kincsnél. Arra ösztönzi tanítványait, hogy igyekezzenek megismerni az embert, annak természetét és vágyai. „Nyelvetek mindig összhangban legyen eszetekkel, karotok mindig kész amellett, mit nyelvetek mond; véretek, vagyonotok legyen egyszersmind a hazáé, a jogé, az emberiségé! Ne hagyjátok magatokat elijeszteni zsarnok pillantás és hatalom tekintete által, meggyőződésteket el ne adjátok semmi kegyen, semmi áron, mert akkor magatokat adnátok el, és lealacsonyítanátok a barom alá, mely ilyen árveszteségről mit sem tud. S az ember és meggyőződése ugyanazonegy, ki ettől eláll, az nem ember többé, hanem nyomorult pára emberi alakban. Legyetek munkások; a henyeségnél nincs nagyobb rossz a földön, melyből szegénység, gonoszság, rablás, zsarnokság fejlődhetnek ki. Aki munkás és mértékletes, mindig megszerzi, amire szüksége van, s nem jő kísértetbe, hogy becsületét árúba bocsássa, de mindig marad annyija, mivel a közhaza oltárára járulhat, és szűkölködő embertársán segíthet."

1

8 Igazi hazaszeretetet sürget tanulóitól, mely képes a hazát naggyá, virágzóvá tenni, képes a hazát összefogással minden bajtól megvédeni. „Ki csak szájjal szeret, az nem szeret, az hazudik. A szeretet tesz, segít, ápol, virraszt, osztozkodik. Ki azt mondja, szeretem hazámat, és az ellenség elől elszalad, 115