Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - TÉNYEK DOKUMENTUMOK EMLÉKEK - Dr. Gábris József: Vajda Péter erkölcsi és pedagógiai elveinek aktualitása

„Igen barátaim, elvünk és jelszavunk mindnyájunknak az igazság, és ha volna köztetek egy, ki ezt nem tudná, örvendek, hogy én taníthatám meg.''

6 A kor szellemének megfelelő iskolát akar, mint annyi kortársa, akik közül kimagaslott. A feudalizmus iskolája helyett a társadalmi igényeknek megfelelő iskoláért száll síkra. Szeretné, ha tanítványait bevezethetné az igazi tudományokba, ha világosságot hozhatna Szarvasra, „ha tanítványokat képezheték, kik hasonló kedvvel indulnak meg a nehéz úton, s feladatul teszik: valót és szépet keresni életeken által."

7 Azt vallja, hogy a tudománynak nincs vége. A legjobbakat örökké fogja foglalkoztatni, akik annak állandó tökéletesítésére törekszenek. A világot akarja meghódítani, de nem úgy, mint a történelem hódító hadvezérei, akik a kardot tették hatalmuk alapjává és buktak. Ö az észt, az igazságot, a jogot, az erkölcsiséget akarja a hatalom birtokosává tenni. Bízik abban, hogy ez a diadal nem kerül vérbe, és országa megvívhatatlan. Eszmével akar tehát győzni. Tudja, hogy végtelen sok a tennivaló iskolájában, ezért mindenki kezét kéri az együttmunkálkodáshoz, a feladatok megvalósításához. Tudja, hogy egyedül minden ember gyenge, de ha az emberek igaz ügy érdekében egyesítik erőiket, legyőzhetetlenek lesznek, az összefogás termése gazdag lesz. Környezetére, diákjaira számít a feladatok teljesítésekor, kéri az ő segítségüket is. Hirdeti, hogy a munkához mindenki részéről lelkesedés szükséges, mert ahol ez nincs, ott nem lehet felvirágzás. „Akarni kell és minden megtörténik" — vallja. Az ember fiatal életében lényegesnek tartja a nevelést, ezen keresztül akarja megtanítani becsülni és szolgálni a hazát, melyet sokan rosszul szolgálnak. Feladatának teljesítésére mindenképpen eltökélte magát. „Van testem lustaság által el nem gyöngített, kényesség által meg nem rongált, van lelkem az igazságon kívül egyéb tekintélynek nem hódoló, van kizárólagos akaratom a jog számára."

8 Gyakorlati jellegű pedagógiai tevékenysége mellett igen jelentősek beszédei, melyeket az ifjúsági dalnapokon, templomi összejöveteleken tartott 1843 telén. Ezekben a beszédekben bizonyította be, hogy többre született, mint egyszerű pedagógusnak. A dalnapok megnyitójaként elmondottak a tanulók esztétikai érzéseit voltak hivatottak tökéletesíteni, s szempontokat adtak a szavalatok elbíráláshoz. Jelentőségük azonban túlnőtt egy-egy rendezvény keretén. Itt is bebizonyította, „hogy neki nem robot, nem üres szalmacséplés a nevelés és a tanítás munkája, és legkevésbé pusztán kenyérkereset, hanem egész életét betöltő nagy princípium, sőt ennél is több: életmisszió" — írja róla dr. Kemény Gábor. Beszédeit elsősorban azoknak szánja, akik ezt igénylik, akik a hallottaknak szükségességét érzik. Nem akarja divatcikké lealázni azokat. Nem változtat meggyőződésén, nem változtatja meg az igazság hangját csak azért, hogy közönsége legyen, azért hogy ezzel toborozza hallgatóságát. „Nem folyamodott hatásvadászó szónoki fogásokhoz, éppúgy, mint soha nem hajhászta a kegyet, a népszerűséget."

9 Beszédeiben az igazságért bátran kiálló, felvilágosult gondolkodású, a polgári átalakulásért meggyőződésből küzdő, a természetet szinte istenítő népnevelőnek ismerjük őt meg. Igen szépnek tartja a nevelők munkáját, hisz az ifjúság nevelésében, ha a olyan kezekben van, akik komolyan — látszateredmények hajszolása nélkül 112