Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - KIÁLLÍTÁS - Csoór István: Levél a második Dél-alföldi Tárlatról

LEVÉL A MÁSODIK DÉL-ALFÖLDI TÁRLARTÖL Asszonyom, úgy gondoljuk, emlékszik még a júliusi kirándulásra, amikor végignyargaltak a kiállítás termein, és sietve lépkédtek le a Vár falépcsőin. Piros kardigánban volt, bő fehér szoknyában és szandálban. Nyikorgott a lépcső, nyikorgott a szandál és egy kicsit a hangja is: — Hol vannak még ezek az igazi festménytől... ! A szavai mintha rozsdás tűt szúrtak volna bőrünk alá. Válasz nélkül maradt akkor kijelentése, csak később ocsudtunk, amikor már boldog megelégedéssel lubickolt a Várfürdő meleg hullámaiban. Ne nehezteljen e szokatlan formáért, de úgy érezzük magyarázattal tartozunk, nem a „festmények" miatt, mert azok imponáló fölénnyel védik magukat, inkább csak a felületes szemléletéért. Higgye el, mi is csak az egyszerű ember, egyszerű szemüvegén át néztük a „festményeket" és csak annyi hozzáértéssel, hogy a feketét meg tudjuk különböztetni a fehértől, a kéket a sárgától és a cinóbervöröset a budai földtől.. . Anatómiai tudásunk is csak annyi , hogy tudjuk a jobbkarban viseljük a jobbkéz- és balkarban a balkézcsontokat, a gerincet valahol a felezőben, a koponyát a haj alatt és a lábfejet a cipőben ... S látjuk, hogy mindezeket inak, porcogók kötik össze, és az egészet némi hús és szalonna borítja jólformált burokban ... S mégis szóbaálltak velünk a festmények, a grafikák, a szobrok és a kerámiák. Megértettük egymást. Igaz, néhány délutánt töltöttünk együtt, és próbáltuk a képeket szóra bírni. Beszédes képek ezek. Nem lötyögősök, mint a piaci kofák. Tartózkodóak, de akinél érzik a meleg érdeklődést, felengednek, és mindent elmondanak magukról, mindent, ami elmondható. Színeikkel, tartalmi töltetükkel. Megdöbbentenek és mosolyra fakasztanak. Távolabb küMenek, azután közelebb csalogatnak és a végén féltérdre kényszerítnek, hogy elolvastassák velünk a fejlécüket. Gondolatokat ébresztenek, de mennyit! A saját életünkből, a saját környezetünkből. Persze nem lóverseny ez! Néhány óra után kóválygunk, és ha választani kellene, nem tudnánk, mert ha Fodor József Gőzöse előtt állunk, arra esküszünk. Arra a sötét tö106