Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - KIÁLLÍTÁS - Koszta Rozália: Székely Aladár emlékkiállítás

munkás, Portré, Kocsmában) elnyerte az I. díjat és a velejáró emlékérmet. (Az emlékérem Kiss Nagy András szobrász értékes munkája), Balla Demeter fiatal várandós asszonya („Várakozás") már Mihail Komm figyelmét is megkapta finom költői kifejezésével. A világhírű filmrendező fel is használta ezt a képet a „Hétköznapi fasizmus" c. filmjében. Jól esett újból találkoznom a fotóval ezen a kiállításon. A képek közül talán a legdrámaibb erejű dr. Szabó József: „Drezdai mementó"-ja. A tömör szűkszavú kompozíció, kevés tónussal és motívummal, torokszorongató elemi erővel emlélkeztet a háború pusztítására. Lukács János egy ismert szobor szokatlan nézőpontjával, gondolatébresztő beállításával különleges élményt nyújt („Névtelen"): a tekintetet azonnal leköti az előtérben levő nyitott könyv — amelyen az írás is jól olvasható — és a kéz, majd csak azután tűnik fel a homályban boruló arc. Szeitl Mária a „Színpadi fejek"-ben a maszkszerű színházi festés ellenére is, bensőséges atmoszférát tudott teremteni az arcokon. A kiállítás rendkívül változatos: tájak, épületek, mozgásban levő alakok, zene és ember kapcsolata, portrék és ismét portrék. Mivel mindről írni lehetetlen, röviden megemlíteném még: az anyagszerűség és a tömör kompozíció szép példáját (Horváth Péter „Lánc és kilincs") a tájban rejlő modern képMüller Ferenc: Op-art 103