Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - ISMERETTERJESZTÉS - Dr. Tóth Lajos: Haladó hagyományok a szarvasi ismeretterjesztés történetéből

szintén pályázó Greguss, Ballagi és Hunfalvy ellenében. Ambíciói leghívebben ez alkalomra írt költeményében tárulnak elénk: Mondjátok el gyors fellegek, hogy útnak indulok, S a költő jövend szerelmivel gyorsan utánatok. És a költő szerelme égetni, gyújtani, Rettegjetek, ti férfiak, s Alföld leányai! Ti égni fogtok, mint maga költőtök ég, hevül, S reátok e szent tűz alatt új menyország derül... Valóban üstökösként hasított bele szellemi fénycsóvája a még mindig nehezen mozduló Szarvasi-vidéki közéletbe. Mint írja, „üszköt dobott a száraz avarba", hogy életre keltse az alatta szunnyadó életet. Azt vallja, hogy fő feladata ,,a nép czélszerű nevelése, művelése és folyvásti tökéletesbbítése, mint a közjólét és boldogság előmozdítása". A Társadalom c. tanulmányában, valamint Tanítási tervezetében világosan körvonalazza a tömegneveléssel kapcsolatos koncepcióját. Társadalmi üggyé kívánja tenni ezt a kérdést. Ez esetben — mint írja — „évtizedek alatt látható siker mutatkoznék. Egy pár fajzadékkal meg lehetne változtatni a földteke színét, koldus, műveletlen nemzedékből gazdag és művelteket lehetne faragni." A társadalomtól anyagi áldozatot is vár — a közteherviselés jegyében — a tömegnevelés megvalósításához. Nagyszerű felismeréssel írja, hogy ha a társadalom tehetősebb tagjaival „elhitetni tudnánk, hogy ezen nevelésre adott krajcár az evangéliumi mustármag, mely száz annyit hozand. hiszem, hogy forintokat áldoznának . .. Adjunk tehát, áldozzunk és gazdálkodjunk, mert hiszen ezzel millió embert, polgárt, katonát, munkást veszünk meg, csatolunk magunkhoz". Vájd?, ezen mondatai mai művelődéspolitikánk számára is termékeny gondolatok hordozói. A tömegnevelésnek nemcsak elvi alapjait fektette le, hanem gyakorlati megvalósításának útját is kereste. Le akarja rombolni az elmélet és a gyakorlat, az iskola és az élet közötti válaszfalakat. Ezért vasárnaponkint a nagyközönség számára előadást tart. hogy ostromolja a balgaságot és fonákságot „melyek lidércz gyanánt ülnek az emberiség felett és nem engedik a napot a maga tisztaságában feljönni" — írja 1844 decemberében. Ezek a vasárnaponkinti népművelési előadások kifejezetten felvilágosító célzatúak. Ezáltal betekintést nyerhessenek a tudományok világába és így „ne legyenek kénytelenek minden szónak vakon hinni". Vajda tehát haladó eszméinek, a korszerű ismeretek terjesztésének tudatos és szervezett kereteit alkotta meg és használta fel a felnőtt lakosság ismereteinek gyarapítására. Mint mondja, „azért tartok vasárnaponként oktatást, hol föladatom az emberiség, a haza, a társasviszonyok legfőbb kérdéseit meghányni, s fejtegetni, hogy az értelmességet gyarapíthassam, s a boldogságot, s a haladást e módon is eszközöljem." Ezzel azonban nem merült ki a felnőtt lakosság számára szolgáló előadásainak formája. Havonként ún. dolnapokat szervez. Ez is jó alkalom arra, hogy a község — akkor már 18 000 lakosának — nagy részével találkozzék, s a kultúra megfelelő részét átszármaztassa. Tanítványai is serény résztvevői — jó időben a Kőrös-parti ligetekben tartott — hangulatos, műsoros rendezvényeknek. A sikerültebb elbeszéléseket, verseket kísérő műsorként ugyanis ifjú szerzőik felolvashatták, ének- és zeneszámokkal is szerepeltek. 90