Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - ISMERETTERJESZTÉS - Dr. Tóth Lajos: Haladó hagyományok a szarvasi ismeretterjesztés történetéből

közül újabban látott napvilágot. Főműve: Der Landmann in Ungarn = A parasztember Magyarországban mitsoda és mi lehetne (1784.) Ebben a parasztság életével és lehetőségeinek kidolgozásával foglalkozik. Több részletét idéztük is. Másik jelentős munkája: Memorabilia Szarvaschiencia = Szarvasi nevezetességek... (1805). Szociográfiai és demográfiai tanulmány. 1820-ban bekövetkezett halála előtti években készítette Önéletírását, mely nézeteinek, munkájának és értékelésének egyik legmegbízhatóbb forrása. Az ismeretek szóban és írásban való kitartó és következetes terjesztése mellett Tessedik elsősorban gyakorlati génius volt: a tettek embere. A szó és betű csak járulékos eleme a főképp és mindenek fölött cselekvésben megnyilatkozó munkásságának. Magyar földön talán legjellegzetesebb képviselője a felvilágosodás józan racionalizmusának s a mindent gyümölcsöztetni akaró utilitarizmusnak. Az egész életet betöltő hasznos munkának valóságos fanatikusa. A feudalizmus és a kapitalizmus határmesgyéjén testestől-lelkestől átéli a korszakváltás lendületét, átérzi azt, hogy csak minden erőnek latbavetése gyökereztetheti meg az újat a régi helyén. Tessedik emberi nagyságának egyik legfőbb komponense, hogy tudott a jövő számára dolgozni. Tévedhetetlen biztonsággal érzi, hogy amiért harcolt, amiért dolgozott, s amit létrehozott, az az utókor számára nyeri el valódi értelmét és jelentőségét. Ö létesítette Szarvason a világ első Gyakorlati Gazdasági és Ipariskoláját is, melyben az ifjúság és tanítójelöltek munkáltatva nevelését valósította meg, hogy a jövő nemzedékek élete már „egyenes állású" legyen. Ám a nagyhírű Institutum Tessedikianum is megszűnni, kényszerül de az optimista Tessedik így vigasztalja magát; „elszenderül, s közben új erőket gyűjt, míg egyszer majd egy szerencsés hajnalsugár életre kelti". Egész munkásságáról is bölcsen azt vallja: „Örömmel s reményteljesen hintem el a szorgalom magvait; hogy holnap, vagy olympiádok múlva sarjadjana kelő. Hogy gyümölcsöket még megérem-e, az mindegy most nekem; egészen nem fulladhatnak el s nem mehetnek veszendőbe. Kedvezőtlen éghajlat alól alkalmasabba hozva, talán majd teremnek és nemesednek. Próbálkozzatok vele halandók! Tegyétek jobbá helyzeteteket, éljetek azzal, amit emberi ügyesség kieszelt, s a természet nyújt nektek!... Remélem még síromon is ki fognak kelni a virágok, melyek magvát tán időnek előtte, tán terméketlen földbe, jó reménység fejében elvetettem". Igazi nagy ember szájába illőek ezek az optimizmust árasztó szimbolikus gondolatok. Tessediknek, a nép nagy nevelőjének alakja másfél évszázad távolából is úgy magasodik elénk, mint a jó kertészé, kinek önzetlen buzgósággal ültetett, nyesett, oltott és gondozott ritka fáiról a késő unokák takarítják be az ízes-pompás gyümölcsöket. Korát valóban megelőzte, de a föld, melybe ültetett, a nép, melyet nemesített, nem bizonyult terméketlennek. Kortársai ugyan nem méltatták érdeme szerint. Jó darabig a hálátlan utókor előtt is szinte feledésbe ment neve. Piedesztálra annak a hatalomnak az égisze alatt került, melynek hordozója a modern ipar és mezőgazdaság művelője: a nép, melyért Tessedik élete csonkig égett. Munkássága a legőszintébb és legönzetlenebb népművelés. Szédületes skáláját fedezi fel az ismeretterjesztés lehetőségeinek, és nagyszerű perspektívát hagyományoz az utókorra. A legtöbbet: szabadságot és tulajdont kívánt népének. Messze megelőzte korát felismerésével, hiszen mindkettőt utána is csak közel félévszázad múlva t