Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - ISMERETTERJESZTÉS - Dr. Tóth Lajos: Haladó hagyományok a szarvasi ismeretterjesztés történetéből

Tessedik a nép művelődésére minden lehetséges eszközt és módot felhasznált. A szó hatalmával elsősorban a parasztsághoz fordult, akiket az írott betű akkor még nem vonhatott hatásformáló körébe. Félévszázados agitatív tevékenységgel igyekszik megcáfolni azt a mayeri nézetet, hogy az iskolában és a templomban elbutított fő sohasem jő egyenes állásba vissza". Azt tartja ugyanis, hogy ha az ismeretek terjesztője „odamutat, ahová egyáltalán nem tekintettek; haszonra mutatott, ahol nem is kerestek; példája által megmutatja a lehetőséget, amiben nem hittek; megtanít ollyanra, miről az embernek mint lehetetlenről kedve sem volt hallani; segít, hol még senki sem segített, — akkor végre a paraszt mozdulni kezd, szemeit megdörzsöli, elindul és munkához lát". Ebből az évszázados merengésből döbbenti a valóságba, készteti az alkotó, munkás életre a parasztságot Tessedik. Nem mulaszt el egyetlen lehetőséget sem, hogy messzehangzó szavával a népet okosabb, hasznosabb, boldogabb életre serkentse. Részletesen kidolgozott beszédeinek, előadásainak témái rendkívül jellemzőek Tessedik törekvéseire és egyéniségére. Kifogyhatatlan a nép boldogulását elősegítő korszerű ismeretek közvetítésében. Beszédei például a következő élethelyzetekről szólnak: a parasztok között uralkodó babonákról; annak a közmondásnak a képtelensége, hogy hagyni kell mindent menni a maga útján, mert a világot úgysem tehetjük jobbá mint amilyen; a jól rendbe szedett falu vonzó képe, s az ott uralkodó jólét; a jól berendezett ház képe; a derék háziasszony vonásai; a jó apa arcképe, ki gyermekeit helyesen neveli; az iskola, a közösség veteményes kertje, vagy az kell, hogy legyen; hogyan kell és lehet a köziót előmozdítani; hogyan emelkedhet a szegénv; a paraszt betegségeinek közönséges okairól; óvakodjunk a kuruzslóktól; hogyan lehet a parasztot szorgalomra, takarékosságra, derékségre szoktatni; a józan értelem helyes használatáról; fák ültetéséről; a gazdag parasztok által szegényeken titokban vett uzsorakamatok ellen stb. — Ezek a témák mint egy különleges kaleidoszkóp színei vetítik elénk a messze múltból Tessedik rendkívül sokirányú ismeretterjesztő tevékenységét. Előadásain túl éber figyelemmel kísérte a népesség alakulását, a tékozlást, a dáridókat és azok súlyos következményeit, munkaalkalmat biztosított a koldulóknak, a cigányoknak. Tanulmányozta a napszámokat, a közügyek vitelét, a tűzrendészet és közbiztonság kérdéseit, az építkezés hiányait, általában a falurendészet problémáit. Ilyen értelemben tehát falukutatást végzett, szociográfiát alapozott. Létrehozta a Kertésznők Társaságát és házi gyógyszertárából ingyen látta el a betegeket. Előadásait még életkorok és nemek szerint is csoportosította. Így szabta a hallgatóság szellemi szükségleteihez. Külön szólott a szülőkhöz és külön a gyermekekhez. A műveltebbek részére olvasóegyletet és népi önképzőkört alapított, bizonyára olyan gondolatokkal, hogy az önművelés csábító eszközével mozdítsa ki ezt a réteget a tunya fatalizmusból. Tessedik az írott betűt is felhasználja nézeteinek terjesztésére. Tollával elsősorban az uralkodó osztáy felé fordul, a nemességet igyekszik ráébreszteni a nép súlyos helyzetére. Egyben a nép felemelkedésének úti át is feltárja. Szinte csodával határos az a mennyiségében is jelentős írói tevékenység, amit Tessedik kifejtett. Több mint 300 írásáról tudunk; 2 nagyobb és 3 kisebb önálló munkája jelent meg nyomtatásban, folyóiratokban és újságokban pedig 30-nál több dolgozata. A többi kéziratban maradt. Néhány ezek 87