Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - ISMERETTERJESZTÉS - Dr. Tóth Lajos: Haladó hagyományok a szarvasi ismeretterjesztés történetéből

ziót széttépve fakad ki: „Itt vizsgáló szemmel tekintettem körül. Kerestem a költők által oly elragadó színekkel festett falusi élet egyszerűségét, és találtam együgyűséget, ostobaságot, bizalmatlanságot, még a leghasznosabb javaslatok iránt is; hamisságot, gonoszságot, rögzöttséget és hiányt még a legszükségesebb dolgokban is." Ennek az ólmosan nehezedő paraszti életnek kellős közepébe kerül Tessedik. De sem az aggasztó körülmények, sem a munkáját kísérő gyakori értetlenség, rosszindulatú gáncsoskodás nem kedvetlenítik el. A szomorú helyzet megismerése után gondosan feltárja annak okait, kidolgozza a nép nevelésének és felvilágosításának módját. Nem volt ennek a sivár, tespedt falusi életnek egyetlen olyan mozzanata sem, melyet ne gerjesztett volna életre termékenyítő meleget árasztó tevékenységével, sötétséget oszlató, energikus szellemével. Évszázados balhiedelmeket kell megcáfolnia, a babonás előítéletekből rakódott bizalmatlanság falát lerombolnia, saját példájával sokszorosan bizonyítva törekvéseinek igazságát. Ö azonban sohasem torpant meg. Erős, kemény, heroikus lélek volt. Olyan, „mint az íj; minél jobban megfeszítik, annál messzibb célt talál". • [Rendíthetetlen akaraterővel, következetes céltudatossággal mindenekelőtt a lakosság gondolkodását kívánta átformálni. Ehhez azonban műveltségi szintjét kellett bizonyos fokra emelni. Tessedik helyes pszihológiai felismerés alapján ott kezdte, ahol legközelebb férkőzhetett az emberek bizalmába, vagyis létfeltételeiken kívánt javítani. Olyan, — elsősorban agrár- és háziipari — ismeretek birtokába juttatta híveit, melyek gyakorlati felhasználása révén rövid idő alatt közvetlen és kézzelfogható anyagi előnyökhöz Szóval hirdette és példaadással tanította a füves vetésforgót, a mesterséges rétművelést, ö vetette el hazánkban az első két font lucernamagot, terjesztette a lóherét és lucernát, mely nemcsak az állattenyésztés fejlődését, hanem — a magfogáson és eladásán keresztül — a családok tekintélyes anyagi hasznát is eredményezte. Tanította az állatok gondozását, a helyes és célszerű istállózást, s ezáltal fellendítette az állattenyésztést. Az Alföld fásítását az akácfa, eperfa terjesztésével kezdte el. Az ő nevéhez fűződik a len, kender, cukorrépa, repce, vetett fű, káposzta, saláta, más zöldségfélék, s a nemesebb gyümölcsfajták (mintegy 60 féle), a mezővédő erdősáv és az élősövény elterjesztése. Mindezek termesztési feltételeként pedig a termelésre alkalmatlan szikes talajok megjavítására feltalálta a digózást, amely azóta is használatos országszerte. A mezőgazdasági termelés fellendítése és belterjessé tétele érdekében gondolt a Körös szabályozására, tervet készített a csatornázásra és öntözésre, hangoztatta a talaj er ő-utánpótlás szükségességét. Tessedik nemcsak az átfogó agrárkultúra úttörője, hanem az alapvető ipari ismeretek terjesztője is. Tucatnyi termék feldolgozásának — addig e tájon ismeretlen — módját honosította meg. Magyarország termékeinek gyümölcsöző felhasználására és önálló értékesítésre oktatta az Alföld lakosságát, ellentétben a bécsi udvar agrár-kolonialista érdekeivel. Útmutatása nyomán dolgozták fel tonnaszámra a gyapjút és selymet először az ő fabrikáiban, majd a terjedő helyi manufaktúrákban és a házi iparban. 1796-ban répából cukrot gyártott. 10 évvel megelőzve a napóleoni kontinentális zárlatot követő kényszerű fellendülést. Megismertette a néppel a méhészetet, az ő hatására épült Szarvason e vidék első olajütő malma. Árpából sört, 85