Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - Dr. Virágh Ferenc: Vég-Gyula 400 évvel ezelőtt

datlanul sürgetett csapaterősítésre, a német gyalogság pedig egyenesen nyomást gyakorolt rá a vár feladása érdekében. Kerecsényi magatartásából kitetszik a később világosan megíródott „két pogány közt a hazáért" szemlélet, äZäZj cl királyért meghalni, mit sem ér, de a hazáért élni kell. Szeptember 3-án fejeződött be a vár kiürítése, amikor beteljesedett a gyulai őrségben is a tizennégy évvel azelőtt tőrbe csalt temesvári védők sorsa. A törökök ezúttal is megszegték ígéretüket. Szeptember 3-án még kemény ütközetre került sor a váron kívül a megtámadott elvonulók és a janicsárok között. Sokan elestek, mások többé-kevésbé sebesülve elmenekültek, ez utóbbiak közé tartozik a későbbi erdélyi fejedelem Bethlen Gábor, apja, Bethlen Farkas is. Kerecsényit néhány vitézével együtt fogságba vetették. 1567. január 14-én Belgrádban kelt leveléből tudjuk,

1

3 — hogy még reménykedett kiszabadításában — ekkor még vele együtt raboskodott többek között az a Glézán Miklós is, akinek neve a várőrség 1562. és 64. évi névjegyzékben szerepel —, de Habsburg Miksa király vádakkal illette a kapitányt, birtokait lefoglaltatta; nem szabadult, a törökök megfojtották 1567. november 30-a előtt.

1

4 Miként alakult a Körös—Maros közi nép élete 1566 után? Százhuszonkilenc évre rendezkedett be a török Gyula térségében A hódoltsági terület határa —• miután Sarkad 1571-ben török kézre került — a század végéig megmerevedett. Az állandósult ostromállapot miatt egyre néptelenedő falvak nagy többsége a lovas katonák (szpáhik) tímárja, a harcban érdemekkel szerzett s a zsoldot jelentő adományává ált; néhány helység — Ványa, Békés, Szentandrás stb. — állami belső, khász birtokként a gyalogos janicsárok és a különböző szintű adminisztráció eltartását szolgálta. A nép fizette a rendes és rendkívüli kincstári adót, a török földesúrnak járó adókat, emelett a katonai helyzettől függően számon tartották tartozásaikat a királyi Magyarország vagy Erdély területére menekült magyar birtokosok is. A Gyula vidéki török vásárokon felvonult egész Délkelet-Európa akkori technikája s a helyi mezőgazdaság termékei is új kultúrákkal bővültek: dinnye, dohány, paprika, kukorica. Megjelentek az itt eladdig ismeretlen ipari termékek: paplan, papucs, kötött gomb stb. Nem csodálható, ha e városok messze vidékről csábították ide a fizetetlen királyi katonákat s erdélyi hajdúkat vásárütésre. Dóczy Gergely — Tokajban szolgáló — Csongrád megyei nemesről tudjuk, hogy 1566. szeptember 3-án élve szabadult a gyulai várból, majd 1572-ben elfogták egy nagyobb csoporttal együtt Gyula környékén, miközben visszatérőben voltak a simándi vásáron szerzett zsákmánnyal.

1

5 A törökök 1695. január 9-e körül költöztek ki a gyulai várból az évekig tartó kiéheztető taktika hatására. Még egyszer, 1705 nyarán állt ostromot az erőd, ezúttal II. Rákózci Ferenc kurucai tértek meg falaitól kudarccal. A gyulai tornyos vár minden téglája súlyos harcokról beszél, ezért vette gondozásba a hálás utókor. Az 1954-ben kezdett restaurálás visszaadta a régi formáját — a magyar Alföld egyetlen ilyen műemléke lett —, s évente százezrek idézik emlékezetükbe terhes és dicsőséges múltját. DR. VIRÁGH FERENC 75