Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - Irányi István: A gyermek Szendrey Julianna és Mezőberény

A Festeticsek, Károlyiak, Wenckheimek, Majorok. Kutziánok társaságába tartozott még Wilim János is, a Nagykárolyból Mezőberénybe jött tanító, aki elsőrangú gyümölcsfanemesítő szakember volt. (Lásd: Major Zsófia végrendeletét!) 15. Kollár Klára, Kollár János — Petőfi eperjesi és szarvasi barátjának — unokája volt. Hagyatékában eredeti Petőfi relikviákat is találtak. 16. Kutzián Györgyné, született Major Zsófia eredeti német végrendeletét birtokomban tartom. Kiss Józsefnétól (Mezőberény, Népköztársaság útja 18.) kaptam megőrzés céljából. 17. Szendrey Julianna gyermekkorával foglalkozó irodalmárok néhány zavaró körülmény miatt nem adhattak hitelt eddig első mezőberényi tartózkodásának. Pl. Bonyhay Mihály nyilatkozata szerint (Mezőberény monográfiája) a leánynevelő intézet 1815—1829-ig működött volna csak Mezőberényben. Ez téves felfogás, mert ez az idő Benka Adám mezőberényi paptanár itteni gimnáziumi működésének idejére (az 1829. év egyben halálának időpontjára is) vonatkozik. A leánynevelő intézet továbbra is működött a községben. Működését Benka Adámné, született Thomázy Erzsébet nevéhez kell fűznünk, aki pedig a már jól ismert Festetics (Wencheim) grófnővel együtt még sokáig foglalkozott a fiatalok nevelésével. A zavaró körülményt másodszorra még Benka Adám sírkőfelirata okozta. Érthetetlennek látszott, miképpen kerülhetett Benka Adám sírkövére Thomázy Erzsébet, azaz Major Zakariás felelségének neve. E rejtély is megoldódott, mert származását ismerve, világosan áll előttünk: Major Zacharias még Benka életében meghalt, s Majomé időközben Benkáné lett. Mindezt így a felirat is érthetővé teszi: „Az 1829. febr. 17-én elhalálozott Benka Adám úrnak állította özvegy Elisab. Thomásy." 18. Haán Lajos: „Békés vármegye hajdana", 94. o. 19. Kiss Józsefné, a ma is élő Salkovits utód, Mezőberény, Népköztársaság útja 18. 20. Szendrey Ignác négyoldalas levele Júliához. (Dr. Mikes Lajos: Szendrey Júlia levelesládájának kincsei, 33. o.) Hajdik Antal: Pihenő